„Elzárva lenni attól, amit szeretnénk, és összezárva lenni azzal, amit nem szeretnénk, ez a szenvedés.”
Legyen szó vágyakról, tárgyakról, vagy személyekről, ha nem azzal és azokkal vesszük körbe magunkat, akikkel szeretnénk, akkor mindennek csak szenvedés és végül veszteség lehet a vége. Az élet túl rövid ahhoz, hogy megtanuljuk keretek közé zárni magunkat. Az igazi szabadság az, mikor felvállalva önmagunkat tudjuk élni teljesen az életünket.
„Azok, akiket a nyári forróság kínoz, az őszi teliholdra áhítoznak: Meg se ijednek a gondolattól, hogy közben életük száz napja örökre elmúlt.”
Őszintén, hányszor kapjuk magunkat azon, hogy nyáron már őszt szeretnénk, télen pedig forró nyarat? Vagyis soha nem tudunk örülni a jelennek és megtalálni abban a szépséget. Az évszakok váltakozását is felfoghatjuk tanításként, miként mennyire tudjuk örömünket lelni az éppen aktuális időjárásban. Ne feledd, hogy a napok a panaszkodással teli időszakban még gyorsabban telnek.
Olvass még a témában
„Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.”
A buddhisták körében a halál a legtermészetesebb dolog. Tudják, hogy a születésük pillanatában, már meg volt írva a haláluk pillanata és ez kicsit sem tölti el őket félelemmel, mivel tudják, hogy a lélek állandó körforgásban él. Csak a test változik, minden más örök. A mi életünkben a halál, viszont félelmetes tény és nem szeretünk róla sokat beszélni. Azonban abban a pillanatban, mikor elfogadjuk az elmúlás tényét, minden jóra fordulhat életünkben.
A cikk folytatódik, lapozz!