Egy jól funkcionáló társadalomban muszáj, hogy legyen struktúra, enélkül teljes káosz uralkodna. A struktúrához hozzátartozik, hogy az emberek legtöbbjének egy fix időpontra be kell érnie a munkahelyére, és fix időpontban távozhat.
Csakhogy ez a dolgozók nagyon nagy részének egyáltalán nem veszi figyelembe a cirkadián ritmusát, vagyis a belső óráját, amivel természetes módon a leghatékonyabban tudna működni fizikailag és szellemileg is.
Ez pedig annyit jelent, hogy az átlagos munkavállaló ingerültebb, fáradtabb, levertebb, mint amilyen egyébként lenne. Ha túl korán kel fel, és túl későn ér haza, nincs ideje saját magára, azokra a tevékenységekre, amiket szeret, ráadásul nem is jut elég napfényhez, aminek hatására D-vitamin-hiánya lehet, ez pedig szintén fáradékonyságot és rossz kedvet okozhat.
Az egész jelenséget szociális jetlagnek szokták hívni, és egyre inkább felismerik a világban, hogy mennyire rossz is ez így. A testnek ugyanis van egy természetes ritmusa, amivel a leghatékonyabban tud működni – már azzal megerőszakoljuk ezt a ritmust, hogy korábban kelünk, mint ahogyan magunktól felébrednénk. Olvass még a témában
Mi a legnagyobb fóbiád? Ezt árulja el az előző életedről
Mi van, ha már nem motivál a cél, csak bánt, hogy nem érted még el?
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
