Egy jól funkcionáló társadalomban muszáj, hogy legyen struktúra, enélkül teljes káosz uralkodna. A struktúrához hozzátartozik, hogy az emberek legtöbbjének egy fix időpontra be kell érnie a munkahelyére, és fix időpontban távozhat.
Csakhogy ez a dolgozók nagyon nagy részének egyáltalán nem veszi figyelembe a cirkadián ritmusát, vagyis a belső óráját, amivel természetes módon a leghatékonyabban tudna működni fizikailag és szellemileg is.
Ez pedig annyit jelent, hogy az átlagos munkavállaló ingerültebb, fáradtabb, levertebb, mint amilyen egyébként lenne. Ha túl korán kel fel, és túl későn ér haza, nincs ideje saját magára, azokra a tevékenységekre, amiket szeret, ráadásul nem is jut elég napfényhez, aminek hatására D-vitamin-hiánya lehet, ez pedig szintén fáradékonyságot és rossz kedvet okozhat. Olvass még a témában
„Ő szigorú, én engedékeny” – Férfiakat kérdeztünk, mi a legnehezebb dolog még a jó házasságokban is
„Nem küzdöm a végsőkig az igazamért” – 10 dolog, amit már nem csinálok boldog 50-esként
A sötét alak a szobában Te vagy! Lehet, hogy lelked lehasított része kísért?
10 egyértelmű jele annak, hogy bántalmazott gyermekkorod volt
Az egész jelenséget szociális jetlagnek szokták hívni, és egyre inkább felismerik a világban, hogy mennyire rossz is ez így. A testnek ugyanis van egy természetes ritmusa, amivel a leghatékonyabban tud működni – már azzal megerőszakoljuk ezt a ritmust, hogy korábban kelünk, mint ahogyan magunktól felébrednénk.