Mindent értünk: emiatt hiszik magukat okosnak a buta emberek

A népszerű bölcsesség szerint az a baj a világgal, hogy az okos emberek kételkednek, az ostobák meg mind magabiztosak. Hogy ez tényleg mennyire így van, az már a pszichológia is bizonyította, sőt nevet is adott a jelenségnek.

Minél kevesebbet tud valaki, annál magabiztosabb

A Dunning-Kruger-effektus egy kifejezés, amelyet 1999-ben a Cornell Egyetem szociálpszichológusa, dr. David Dunning, és Justin Kruger posztgraduális hallgató hozott létre. Eredeti tanulmányukban négy vizsgálat sorozatát hajtották végre. Ennek eredményeként azt találták, hogy azok az emberek, akik a nyelvtan, a humor és a logika tesztjein a legalacsonyabb pontszámokat érték el, tipikusan drámai módon túlbecsülik a teljesítményüket.

A Dunning-Kruger-effektus azt írja le, hogy az emberek hogyan gondolják, hogy sokkal hozzáértőbbek, alkalmasabbak és okosabbak, mint amilyenek valójában.

„Az inkompetens emberek nem ismerik fel a saját inkompetenciájukat.” – mondja Dunning, aki most az University of Michigan pszichológus professzora.

Meg vannak győződve arról, hogy kiválóak valamiben, amikor nem, túlbecsülik saját képességeiket. Hiányzik az a képességük és öntudatuk, hogy felismerjék, hogy valamiben nem jók; valójában inkompetensek. De azt hiszik, hogy kompetensek – sőt talán még a legjobbak is, néha egyenesen narcisztikussá válnak.

„Azok, akikek a Dunning-Kruger-effektus jellemzői megmutatkoznak, a mentális egészség területén dolgozók nyelvével érve rossz intuícióik vannak” – mondja dr. Paul Hokemeyer, klinikai és tanácsadó pszichoterapeuta.

Jellemzően törékeny egójuk van, és úgy érzik, hogy nagy önbizalommal és látványosan kell a világ elé lépniük, hogy biztonságban érezzék magukat.

A rossz sofőrök jó sofőröknek hiszik magukat. A rossz szakácsok úgy gondolják, nekik kellene készíteniük a karácsonyi vacsorát. A rossz menedzser azt gondolja, hogy született vezető. A botfülű énekes azt gondolja, olyan tehetséges, hogy Grammy-díjat érdemelne. Ezek mind a Dunning-Kruger-effektus példái a mindennapokban.

Kit érint a Dunning-Kruger-effektus?

Sajnos előbb vagy utóbb mindannyiunkat, de nem biztos, hogy észre is vesszük. „Sokkal valószínűbb, hogy másokban látjuk meg, mint hogy pontosan azonosítsuk magunkban” – mondja Dr. Kruger.

Bármennyire is tájékozottak vagyunk, mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken tudatlanok és inkompetensek vagyunk.

Ahhoz, hogy fejlődjünk és valóban intelligensebbé, kompetensebbé váljunk, először is fel kell ismernünk azt, ha még fejlődnünk kell, ebben pedig meggátolhat a Dunning-Kruger-effektus. Hogy felismerd és túl tudj lépni rajta, a szakemberek szerint először is kritikusnak (de nem túl kritikusnak!) kell lenned magaddal szemben, tartsd észben, hogy az érettség és az intelligencia jele az is, ha elismered, hogy valamiről nem tudsz mindent.

Szintén sokat segít, ha konstruktív kritikát kérsz másoktól: lehet, hogy ezt nem mindig könnyű hallani, de ha olyantól kéred, akinek a véleményében megbízol, és szem előtt tartod, hogy ez az, amiből tanulsz, és amitől jobb leszel, míg az állandó dicséretnek nincs haszna azon kívül, hogy az egódat hizlalja, sokkal könnyebb lesz.

Ha pedig te vagy az, akitől tanácsot kérnek, légy korrekt, őszinte, de kíméletes: ne feledd, nem az a cél, hogy a másikat megalázd, hanem az, hogy a kölcsönös tapasztalatcserével jobbá tegyétek egymást.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!