Szervezzünk egyáltalán vagy csak sodródjunk az árral?
Chelsey Tobiason, a Motherly egyik szerzője, a stressz helyett egy egészen más megközelítést javasol. Lehet, hogy érdemes megfontolni az ő nézőpontját is, mert talán segíthet kicsit lazábban kezelni a nyári kötelezettségeinket:
Egy lassú és nyugodt nyarat tervezek, nagy vágyak és kötelezettségek nélkül, kapkodás és stressz mentesen. „Lusta nyári szülőnek” nevezem magam, de a „lusta” szó gyakran pejoratív jelentéssel bír – az elkötelezettség és a mozgás hiányát sugallja. Amikor én használom ezt a szót, inkább a tervezetlenségre, spontaneitásra gondolok, amit elégedettség és nyugalom kísér. A lustaság számomra nem azt jelenti, hogy nem érdekel, mi fog velünk történni, hanem hogy egyszerűen élvezem a pillanatot és bármikor képes vagyok újratervezni a napomat, ha úgy hozza az élet.
Gyakran hallom más szülőktől, hogy rettegnek a nyártól. Egy barátom mesélte, hogy rengeteg tábort tervezett be gyermekeinek, és amikor megkérdezte, mi mit fogunk csinálni, csak annyit válaszoltam: „Élvezzük a nyarat!”
Minden család más, és mindannyiunknak azt kell tennünk, ami nekünk a legjobb: én is megértem, hogy nem mindenkinek van módja olyan szintre lassulni, mint ami számunkra megadatott. De én azt akarom, hogy a nyaram a hétköznapok egyszerű élvezetéről szóljon: lehet, hogy nem megyünk messze és nem lesz annyi őrült élményünk, de hiszem, hogy az utunk így is hihetetlen lesz.
Egy lassú és nyugodt nyarat tervezek, nagy vágyak és kötelezettségek nélkül, kapkodás és stressz mentesen. „Lusta nyári szülőnek” nevezem magam, de a „lusta” szó gyakran pejoratív jelentéssel bír – az elkötelezettség és a mozgás hiányát sugallja. Amikor én használom ezt a szót, inkább a tervezetlenségre, spontaneitásra gondolok, amit elégedettség és nyugalom kísér. A lustaság számomra nem azt jelenti, hogy nem érdekel, mi fog velünk történni, hanem hogy egyszerűen élvezem a pillanatot és bármikor képes vagyok újratervezni a napomat, ha úgy hozza az élet.
Gyakran hallom más szülőktől, hogy rettegnek a nyártól. Egy barátom mesélte, hogy rengeteg tábort tervezett be gyermekeinek, és amikor megkérdezte, mi mit fogunk csinálni, csak annyit válaszoltam: „Élvezzük a nyarat!”
Minden család más, és mindannyiunknak azt kell tennünk, ami nekünk a legjobb: én is megértem, hogy nem mindenkinek van módja olyan szintre lassulni, mint ami számunkra megadatott. De én azt akarom, hogy a nyaram a hétköznapok egyszerű élvezetéről szóljon: lehet, hogy nem megyünk messze és nem lesz annyi őrült élményünk, de hiszem, hogy az utunk így is hihetetlen lesz.
„Igen” anyuka leszek
Rengeteg hétköznapom azzal telik, hogy folyton nemet mondok a gyerekeimnek, és ennek általában jó oka van. Nincs mindig időm a tanévben, hogy eleget tegyek a szórakoztató, ötletes kéréseiknek, amik amúgy szuperek, csak egyszerűen nem férnek bele a rohanós hétköznapokba. De nyáron? Nyáron igen anyuka vagyok.
Szeretnék a gyerekeimnek több szabadságot adni, hogy felfedezhessék a világot. Ha meg akarják nézni, milyen a patakban térdig gázolni vagy el akarnak menni egy új parkba, esetleg fagyit akarnak csinálni otthon, akkor azt mondom: Miért ne? Nyári anyukaként mentes vagyok a szeptembertől júniusig tartó szabályoktól, és a napjaink így tele vannak újfajta kalandokkal.
Szeretnék a gyerekeimnek több szabadságot adni, hogy felfedezhessék a világot. Ha meg akarják nézni, milyen a patakban térdig gázolni vagy el akarnak menni egy új parkba, esetleg fagyit akarnak csinálni otthon, akkor azt mondom: Miért ne? Nyári anyukaként mentes vagyok a szeptembertől júniusig tartó szabályoktól, és a napjaink így tele vannak újfajta kalandokkal.
Olvass még a témában
Lustálkodni is fogok – igen, anyukaként!
Emlékszel, mikor aludhattál nyugodtan, amíg a nap fel nem kelt és eközben senki sem nyaggatott? Hát, nekem is már csak halványan derengenek ezek az emlékek, de ez a nyár más lesz. A nyár ugyanis lehetőséget ad arra, hogy újraéljem ezt az élményt. Nincs olyan feszes menetrend, nincs korai iskolakezdés, és nincs eszeveszett tízórai-gyártás. Az esték tovább tartanak, a reggelek pedig lassabban és komótosabban kezdődhetnek, ha úgy szeretném. És én úgy szeretném! Végre van idő áfonyás szemű és banánorrú palacsintát készíteni, avokádókrémes, sült paradicsomos pirítóst gyártani. A gyerekeim lassan étkezhetnek és megállhatnak, hogy közben kastélyokat építsenek legóból vagy megnézzék, mit szedett a szomszéd néni a kertben.
A cikk folytatódik, lapozz!
