Van egy pillanat, amit sokan ismernek, mégis szinte soha nem beszélnek róla. Valaki eltűnik pár napra a közösségi médiából, nem válaszol az üzenetekre, és vár. Csak vár, hogy megkérdezze valaki, hol van, mi történt vele. És senki nem kérdezi meg. Nem azért, mert nem szeretik, hanem mert egyszerűen nem tűnik fel senkinek a hiánya.
Ez az érzés más, mint a magány. A magányról legalább lehet beszélni, van rá szó, van hozzá dal, film, pszichológus, aki bólogat, amikor kimondjuk. De arról, hogy valaki teljesen láthatatlanná válik mások életében úgy, hogy közben tele van emberekkel a naptára, a telefonja, a munkahelye, erről szinte senki nem beszél nyíltan. Mert szégyellős érzés. Mintha azt vallanánk be vele, hogy nem vagyunk elég fontosak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
