Hányszor mondtad már magadnak reggel a tükörbe nézve, hogy „úristen, hogy nézek ki?” Egész nap állandó kommunikációt folytatunk önmagunkkal. A szavaknak pedig ereje van, még akkor is, ha nem mondjuk ki őket hangosan, csak a fejünkben fogalmazódnak meg. Ha már a nap elején egy ilyen negatív megjegyzéssel indítunk, azzal az egész napunk hangulatát meghatározzuk.
Érdekes módon másokkal sokkal megengedőbbek vagyunk, mint magunkkal, elvégre egyik kolléganőnknek sosem mondanánk, hogy „szörnyen áll neked ez a ruha”, magunkat pedig folyamatosan kritizáljuk. Itt az ideje ennek véget vetni – nézzük, mit mondjuk inkább az alábbi öt negatív, önostorozó frázis helyett!
Az egész az én hibám
Hagyjuk az „önbíráskodást”, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy önmagunkat bíráljuk és degradáljuk. Nemes dolog egy baklövésért vagy mulasztásért teljes felelősséget vállalni, de ne hozzuk magunkat olyan helyzetbe, ahol véglegesen pálcát törünk a saját fejünk felett. Mindenki követ el hibákat, nagyon ritka az olyan eset, amikor valóban egyedül mi vagyunk okolhatóak egy melléfogásért. Éppen ezért ilyenkor mondjuk inkább azt, hogy „részem volt a történtekben és ezért felelősséget vállalok.”