Mindenkiben van bizonyos fokú megfelelési kényszer. Akár saját magunk felé is, de legtöbbször inkább mások szemében szeretnénk előnyös színben feltűnni. Pedig valahol mélyen tudjuk, hogy nem egészséges, ha másoknak próbálunk megfelelni. Ha úgy gondoljuk, valami miatt egyesek lenéznek, megvetnek, vagy kinevetnek minket, csapongó paranoiánkkal saját magunkat kergetjük az őrületbe. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy eleve lehetetlen küldetés az, hogy mindenkinek kedvére tegyünk, mindenki szeressen minket vagy felnézzen ránk, tehát ebben az esetben mondjuk azt, hogy „ez az ő véleményük, de csak az számít, én milyennek tartom magam”.