Tudta: környezetében mindenki megdolgozik a napi betevőért. Olyan vidéken élt, ahol már az is luxusszámba ment, ha valaki kiült a falu végén kialakított szabadidő parkba, és szalonnát sütött a baráti körével. Ma is úgy indult a reggele – bocsánat, hajnala –, ahogy eddig mindig: pakolta a zöldségekkel megrakott ládákat, a 30 kilós krumpliszsákokat rendületlenül.
Felnőttkorú kisteherautójával elpöfögött a közeli kisváros piacára, ahol pakolta a zöldségekkel megrakott ládákat, a 30 kilós krumplis-zsákokat rendületlenül – kiszolgálta a vásárlókat, kedves volt és udvarias, türelmes és engedékeny. Aztán megváltozott minden. A szomszédos asztalon árusító őstermelő mivoltára rendkívül büszke, és azzal folyton kérkedő asszony elkezdett „kereskedőzni”. Először megpróbált nem figyelni az epétől fröcsögő szóáradatra.
– A kereskedők leverik mindennek az árát… de tehetik, mert a nagybani piacon fillérekért hozzájutnak mindenhez… Kihasználják a szegény termelőket… Olvass még a témában
– A kereskedők bezzeg nem hajolnak le egy darab krumpliért sem… Majd megtudnák milyen naphosszat a földet túrni…
