Nézőpont kérdése
Pont egy kerek születésnap előtt szakítottunk a barátommal, ezért buli-előkészületek helyett éppen elköltöztem tőle. Hat évig voltunk együtt, ezért nagyon fájt a szakítás, az meg csak hab volt a tortán, hogy a szüleimhez voltam kénytelen visszaköltözni. Este lett mire végeztünk, mindenki fáradtan hazament, csak az egyik gyerekkori barátnőm maradt, mert ő messze lakott és nálunk aludt. Pár pohár bor után kétségbeesetten sírtam a vállán, hogy mekkora égés, hogy mindjárt 40 éves vagyok és semmit nem tudok felmutatni. Azt mondta, hogy ez azért így nem igaz, én pedig megkérdeztem, mégis mivel vigasztaljam magam, miközben a saját gyerekszobámban töltöm be a negyvenet.
Azt mondta:
„Először is a szüleid kifejezetten örülnek, hogy visszaköltöztél hozzájuk, ami azt jelenti, hogy szeretnek és te is szereted őket. Számtalan ismerősöm van, akinek nincs jó kapcsolata a szüleivel, úgyhogy ez olyan kincs, amit értékelned kell. Másodszor: két nap alatt 12 barátot sikerült összetrombitálnod akik megoldották a költözésed, ez szintén hatalmas dolog ebben a korban, amikor már mindenkinek saját családja van és alig tartja a kapcsolatot a haverokkal. Ez sokat elmond arról, milyen ember vagy, hogy ennyien ugrottak neked segíteni. Harmadrészt pedig te is tudod, hogy ez csak egy ideiglenes állapot.”
Azután tényleg másképp láttam a helyzetemet és hálás voltam azért, amim van. Olvass még a témában
Spórolós zseni vagy anyagi csőd? Ők bánnak a legjobban – és ők a legrosszabbul a pénzzel
Egy este összejöttünk a lakótársammal – másnap úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna
Melyik szeptemberi szokás hozza el számodra a legnagyobb áttörést? Töltsd ki a tesztet és válaszd ki a saját rituálédat!
Nem én vagyok túlérzékeny: a pillanat, ami emlékeztetett, hogy a családomtól hiába várok érzelmi érettséget
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
