A szülőknek örökre gyerek marad a gyerek, még akkor is, ha az a gyerek már jócskán élete közepén tart. Azt hiszem, ez így normális és nem is kell ebből ügyet csinálni, amíg mindkét oldal egészségesen van jelen ebben a kapcsolatban. Baj abból adódhat, ha a szülői házban mindig bekapcsol a gyereküzemmód.
Felnőtt testű gyerekek
Rengeteg felnőtt testbe bújt gyerek él a világban, talán nem is kell messzire menned, hogy találkozz eggyel. Ettől senki sem veszít az értékéből, viszont nagyon fontos felismerni a tényt, hogy a benne élő dühös gyerek működteti a szálakat életében. Érzelmileg, ugyanis akkor válik valaki igazán felnőtté, mikor már régi sérelmeitől függetlenül tud döntéseket hozni.
Ez jelentheti azt, hogy egy szülőktől kapott mondat már nincs hatással a gyerekre, legalábbis el tudja tenni a megfelelő fiókba, hiszen már feldolgozta régi traumáit. Ez van, mindannyian traumatizáljuk egymást, legjobb ha ezt a tényt elfogadjuk. A család pedig amúgy is a legjobb tanulópálya minden léleknek, hiszen pontosan azokat a feladatokat teszik elénk, melyekkel dolgunk van. Máskülönben az egész élet értelmetlen sodródásból állna.
A szülői ház misztikuma
Egyesek a legnagyobb boldogsággal térnek vissza a szülői házba, míg mások kevésbé örömteli mosollyal veszik birtokba újra gyerekszobájukat. Aztán olyanok is akadnak, akik soha nem hagyják el a házat. Még egyszer hangsúlyoznánk, hogy egyik élethelyzet sem adhat okot ítéletre, viszont mindenkinek meg kell fejteni a saját életének misztikumát és mozgatórugóját.
Azok, akik mindig örömmel és jókedvű nosztalgiával térnek vissza időről-időre a szülői házba, valószínű kevésbé traumatizált gyerekkoruk volt, vagy legalábbis nem oda köthetők a traumatikus események.
Sajnos nem mindenki ilyen szerencsés és bőven akadnak olyanok, akik gombóccal a torkukban térnek vissza régi szobájukba. Ez nem feltétlen a család hibája, sokszor a szülőktől tudta nélkül alakulnak ki a gyerekkori traumák. Ebben az esetben mindenképpen érdemes elidőzni a helyen, hiszen nagy valószínűséggel bekapcsolt a gyereküzemmód.
A gyereküzemmód kikapcsolása
A szülők mindig gondoskodnak arról, hogy a gyereknek legyenek traumái, de a gyereknek is lesznek gyerekei és ezt viszi majd tovább. Vagy legalábbis egy megdolgozott formában. Mivel a szülők is csak emberek, szinte kivédhetetlen, hogy ne hibázzanak. Egyáltalán mit jelent a hibátlan gyereknevelés? Létezik? Még a legnevesebb pszichológusok is őszintén vallanak arról, hogy mennyi csatájuk van gyerekeikkel és szakértőként sem gördülékeny a gyereknevelés. Felnőttként, azonban már tehetünk régi traumáink feldolgozásáért. Akkor a felelősség már a mi kezünkben van.
A gyereküzemmód kikapcsolásának első lépése, ha megbocsátunk szüleinknek. Ennek nem egy felszínes kijelentésnek kell lennie, hanem szívből kell érezni.
Mindezt úgy, hogy a folyamat során érezhetsz dühöt, haragot, sőt akár undort is, ha éppen az van a benned élő gyerekben. Azonban légy tudatában, hogy ez a te gyerekkori éned dühe és felnőttként tehetsz azért, hogy ez változzon. Akár a szülő házhoz fűződő viszonyodat is gyógyíthatod, kikapcsolva a gyereküzemmódot. Ehhez, viszont a szüleiddel való kapcsolat meggyógyítása a kulcs. Csak akkor fogsz mindezek alól mentesülni, ha dolgozol a régi sérelmeken.
Nem kell várnod a tökéletes időpontra, szakemberre, kezdd el már most apró lépésekben. Jó kiindulópont lehet, ha visszatérve a helyszínre, kicsit elidőzöl abban a szobában, ahova olyan nehéz volt belépned. Kérdezgesd a benned élő gyereket, hogy hogy érzi magát, majd nyugtasd meg, hogy benned a legnagyobb biztonságban van, mert a lehető legjobb szülő vigyáz rá.