Tudjuk, hogy reggel hatkor csörögni fog az ébresztő, mégis ott fekszünk a sötétben, a takaró alatt világító téglalapra meredve, és képtelenek vagyunk letenni a telefont. Ez a jelenség nem ritka kivétel, hanem szinte mindenki életének visszatérő esti rutinja. A tudomány a jelenség alapját lefekvés-halogatásnak (bedtime procrastination) nevezi, ezt a fogalmat holland kutatók vezették be 2014-ben; a köznyelvben elterjedt „bosszúalvás-halogatás” (revenge bedtime procrastination) kifejezés ennek egy internetes eredetű változata, amely Kínából indult, majd egy 2020-as virális bejegyzés nyomán terjedt el világszerte.
Amikor az éjszaka az egyetlen szabadidőnk
A kifejezés eredetileg kínai internetes közösségekből terjedt el, majd nemzetközi lapok, köztük a BBC is átvette, mert pontosan leírt egy addig névtelen élményt. A lényege, hogy azok, akiknek napközben nincs kontrolljuk saját idejük felett, munka, gyerekek, ingázás miatt, este tudatosan feláldozzák az alvásukat azért, hogy visszakapjanak valamit a napból, ami csak az övék. A telefon ebben a pillanatban nem szórakozás, hanem elégtétel: végre nem kér tőlünk semmit senki.
Csakhogy ez az elégtétel csapda is egyben. Minél fáradtabbak vagyunk, annál kevésbé vagyunk képesek leállni, mert a döntéshozatalért felelős agyi működés kimerül a nap végére, és pont akkor a leggyengébb, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Olvass még a témában
Várni a tökéletes pillanatra vagy bízni a sorsban? Hiányzik egy négylábú családtag itthonról
Női magány járvány, amitől nem a szinglik szenvednek, hanem azok, akik rossz kapcsolatban élnek
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
„Kedvencből egycsapásra idegen lettem” – a férjed családja nem a te családod
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
