Amit nehezen viselek, az az, hogy máris érzem magamon a tekinteteket. Az ítélkezést. A sóhajokat. Vagy épp – és ez talán még rosszabb – azt, hogy valaki máris egy újabb magvas poszton dolgozik a fejében, amit majd megoszthat arról, hogy „nem értem, miért kell nekem elviselni, hogy egy gyerek nincs teljes csöndben egy étteremben/oké, hogy csendben ül a gyerek az étteremben, mert adtak neki egy tabletet, de miért nem hagyják gyereknek lenni”.
Az igazság az, hogy ha szülő vagy, vesztettél: a lelked is kiteheted, a külvilág rád néz majd egy pillanatra, és az alapján rögtön eldönti, mit csinálsz rosszul. Mert hogy jól semmit, az legalábbis az ő véleményük szerint egészen biztos.
A közösségi média megmondóemberei – ítélkezés like-okért
Nemrég egy poszt jött szembe velem, amelyben valaki részletesen leírta, hogyan ült be egy étterembe, ahol egy kisgyerek éppen hisztizett. A bejegyzés végén természetesen jött a sommás vélemény: „Ha nem tudják kezelni a gyereket, maradjanak otthon.” Ugyanez az ember vélhetően egy másik helyzetben – ahol a gyerek csendben egy tabletet nézett – azt írta volna: „Szomorú, hogy már a gyerekeket is a képernyő elé láncolják.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
