A statisztikai adatok szerint Magyarországon évente 24-25 ezer válás történik. Ez a szám ugyan nem tartalmazza az élettársi, illetve az átlagos párkapcsolatokat, világviszonylatban azonban így is toplistás helyet foglalunk el a házasságok felbontása terén. Pedig a kapcsolatok nagy része megmenthető lenne, ha mernénk segítséget kérni.
„Emlékszem, az egyik hétvégén arra lettem figyelmes, hogy a férjemmel egyáltalán nem úgy állunk egymáshoz, mint korábban. A munkával telt hétköznapok miatt úgy gondoltam, ez teljesen normális. Ám hétvégén is ugyanolyan fáradtak voltunk, nem volt kedvünk sehova sem elmenni, de még egymással sem volt kedvünk beszélgetni. Lényegében lakótársakként éltünk egymás mellett, boldogtalanul. Aztán ahogy teltek az évek, egyre messzebbre kerültünk egymástól” – kezdi Magdi, akinek története egyáltalán nem egyedi, hiszen rengeteg olyan pár van rajtuk kívül, amely hasonló problémákkal küzd.
Soha nem késő változtatni
A szakirodalom szerint a család- és párterápia a pszichoterápia egyik válfaja, amely családokkal és egymással intim kapcsolatban élőkkel foglalkozik a hasznos változásért és fejlődésért. De hogy milyen esetekben és mikor kell terapeutához fordulnunk, arról Kozma-Vízkeleti Dániel, család-pszichoterapeuta mesélt a Családi Lapnak.
„Amikor úgy érezzük, hogy nehézségekkel küzdünk, de a kapcsolat érdekében hajlandóak vagyunk további erőfeszítésekre, akkor érdemes terapeutát felkeresni. Tulajdonképpen ez lesz az egész terápia eredményességének a kulcsa. Fel kell ismerni, hogy ezeket a problémákat önerőből már nem sikerül megoldanunk. Mindezek ellenére mégis tudjuk, hogy a kapcsolat fontosabb számunkra, mint hogy lemondjunk róla. Ilyen esetekben mindenképpen érdemes felkeresni minket, egy külső, szakavatott segítséget.”
Terapeutához azonban sokszor azért nem jutnak el a párok, mert félnek, mit szólnának majd hozzá mások, ha megtudnák. De előfordul olyan is, hogy az egyik fél nem akar elmenni, és nem is érzi úgy, hogy szükség lenne rá, vagy úgy véli, az ő problémájukon egyébként sem lehet segíteni. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint azonban sokszor nagyon is természetes módon vannak jelen a problémák egy kapcsolatban.
„Számos olyan nehézség előfordulhat, amely egyébként teljesen természetes a kapcsolatok fejlődésében. Ilyen például az, ami általánosságban a harmadik, negyedik évben szokott felszínre kerülni: ilyenkor kezd múlni a szenvedély, a lángolás, és ki kell alakítani a közös élet közös szabályait. Ez nem megy viták nélkül. Ráadásul a korábbi forró szerelemmel összehasonlítva ez veszteségnek tűnhet, hiszen eddig minden szép és jó volt, most pedig apróságokon is veszekszünk. Ezeknek a dolgoknak a továbblendülésében nagyon sokat tud segíteni egy pár- és családterapeuta. Később, az életutunkon továbbmenve lesznek olyan nehézségek is, amelyekre előre lehet számítani. Ilyenek a sajnálatos veszteségek, amelyek egy családban bekövetkeznek: például a gyerekek kirepülése, az idősebb generáció tagjainak elvesztése, egy költözés vagy akár egy iskolaváltás. Ezek mind olyan esetek, amelyek megterhelik a még legjobban »összerakott« családokat is. Vannak, akik sikeresen feldolgozzák ezeket, míg mások elakadnak. De érheti a kapcsolatot súlyos válság is, mint mondjuk egy hűtlenségi krízis vagy valamely családtag komolyabb betegsége.”
Sokan úgy gondolják, hogy a kapcsolat elején fellépő nehézségek nem is olyan vészesek, úgyis átlendülnek majd a rajtuk. Mások úgy vélik, hogy már annyira régóta együtt vannak, hogy most már úgysem lehet a problémát megoldani. A szakpszichológus szerint azonban soha nem késő változtatni, és elkezdeni a terápiát.
A teljes cikket a Családi Lap 2016 szeptemberi számában olvashatod el!Szerző: Csombok Zsuzsanna