Nincs hová menekülni
A 27 éves Emma és vőlegénye egy félig-meddig távkapcsolatból került állandó összezártságba, ráadásul az esküvőjüket is fenyegeti a járvány.
„Mi a „békeidőben” két országban élünk, Svájcban és Magyarországon, de ennek ellenére is elég sokat voltunk/vagyunk együtt. Normális állapotban mondjuk néhány hétköznapot külön töltünk, ami alatt bőven kiéljük az „énidőnket”, és amikor együtt vagyunk, akkor 100%-osan egymásra vagyunk hangolva. Elég speciális a helyzetünk, pont emiatt nagyon megbecsüljük ezt a mostani időszakot, de ebből adódnak a nehézségek is.
A karantén idejére a párom hazajött, és most a másfél szobás lakásban vagyunk együtt 0-24-ben úgy, hogy a hálószoba és a nappali között be se lehet zárni az ajtót, „nincs hova menekülni”. Maximálisan bepótoljuk a külön töltött időt”
Olvass még a témában
– jegyzi meg viccesen.
„A körülmények ellenére nagyon harmonikusan telik a karantén, nem volt olyan pont, hogy egymás agyára mentünk volna, de ebben nagy szerepe van annak, hogy kialakítottunk egy normál napirendet – munkaidőben munka van, délután meg sport, sorozatozás, társasozás, bevásárlás stb. Szerencsére mind a ketten tudunk home office-ból dolgozni, és hasonló az életritmusunk is. Körülbelül a karantén 3. hetében kezdett el hiányozni nekünk az énidő. Nekem konkrétan az hiányzik néha, hogy bömböltetem a zenét, teljesen megőrülök és táncikálok, amikor senki sem lát. Ezzel egyáltalán nincs probléma, szerintem mindenkinek kell egy kis külön töltött idő, és mi is ráálltunk arra, hogy őszintén megbeszéljük, ha a másiknak most arra van szüksége, hogy pl. egyedül elmenjen biciklizni röviden.
Egyébként rengeteget biciklizünk együtt, majdnem mindennap, így pótoljuk a levegő- és mozgáshiányt, és ez nagyon szuper közös program is lett. Ezt mindenképp szeretnénk valahogy megtartani akkor is, ha helyreáll a rend.”
Van egy nagy közös baráti társaságuk, de velük most csak Zoomon tudják tartani a kapcsolatot, ők hiányoznak nekik, de igazából a célt szem előtt tartva elviselik ezt a távolságot. Hozzáteszi, tényleg jó, hogy itt vannak egymásnak, és nem teljesen egyedül telnek a napok.
„Már az elején is tudtuk, hogy ez egy nagy próba lesz így esküvő előtt, ami nyáron lenne. Ami nehéz, hogy pont az esküvő miatt sokat aggódunk. Főleg én, és sokszor van emiatt rossz kedvem. Szerencsére a párom nagyon megértő, próbálja tartani bennem a lelket, vagy elvonni a figyelmemet, ha azt látja, hogy épp erre van szükségem. Szerintem még közelebb kerültünk egymáshoz, mint eddig. A másik legapróbb rezdüléséből tudjuk, hogy mit érez, gondol. Összehangoljuk a tennivalóinkat, és besegítünk egymásnak, ahol tudunk.
Kialakítottunk egy rendszert a házimunkákra is. Alapból sem vagyunk veszekedősek, de persze néha van olyan, hogy az embernek rossz napja van, és valamin összekap a párjával – velünk is előfordult a járvány előtt, a karantén alatt viszont meglepő módon egyáltalán nem. Lehet azért is, mert kevesebb stressz ér minket nap mint nap, ezért azt a minimálisat is jobban tudjuk kezelni. Összességében irreálisan jól megy az élet a karanténban. A távolsági kapcsolattal, a rengeteg utazással már sok próbatételt éltünk meg, a mostani helyzetet nem is igazán érzem nehéznek.”