Két lakás
A 24 éves Gergő nagyjából két hónapja randizgatott a párjával, de csak két héttel a vészhelyzet kihirdetése előtt mondták ki, hogy egy párt alkotnak. Akkor még nem sejtették, hogy milyen gyorsan találják magukat, meg persze a nagyon friss kapcsolatukat egy soha korábban nem látott helyzetben.
„Amikor jött ennek az egésznek a híre, akkor úgy döntöttünk, hogy nyomjuk együtt ezt a karantén dolgot, mert mindketten egyedül éltünk – pontosabban egy-egy kutyával. Neki elkelt a segítség abban az időszakban egyébként is, nekem meg gyakorlatilag egyik napról a másikra megszűnt az összes munkám. Az elején szuperül ment minden, de nagyon gyorsan egy kapcsolatnak egy nagyon másik fázisába kényszerített minket ez a helyzet, amivel olykor-olykor és egyre inkább nehezebb volt megküzdeni, az idő és a bezártság miatti feszkó növekedésével.
A sok egymásra rakódó feszültség (a karantén, az, hogy nincs munka, az, hogy be vagyunk zárva) és legfőképp amiatt, mert csupán a kettőnk közti és az online tér létezett, egyre kevésbe találtuk a hangot egymás felé.
Viszont erről sokat beszéltünk és mindketten szuper konstruktívan álltunk az egész helyzethez. Nekem van egy szuper terapeutám (neki is), és ők is sokat segítettek ebben a helyzetben. Most az a felállás, hogy nagyjából annyit vagyunk együtt és annyit találkozunk, mint amennyit akkor találkoznánk, ha minden a normális kerékvágásban menne. Tehát reggel felkelünk, egyikünk átmegy a másik lakásba (milyen szuper, hogy megtehetjük ezt), aztán este találkozunk és csinálunk valamit.” Olvass még a témában
„Teljesen egyedül maradt, senkije nincs” – Az öregedő nárcisztikusok sorsa: amikor a szépség már nem elég
„Már előző nap is a kedvében járok” – Férfiak, hogyan próbálkoztok a feleségnél, ha össze akartok bújni vele?
Sír a pasim. Most akkor ki kellene ábrándulnom belőle?
„Felmentem hozzá, de közben megjelent az anyja, hogy kimossa a ruháit.” Instant kiábrándulások a randik világában
