Egyes népcsoportok egész életükben készülnek a halálra, és inkább boldogsággal gondolnak rá… nem úgy, mint a mi kultúránk. Ezek a népek életüket is sokkal boldogabban élik, hiszen nem félnek a haláltól. A halálfélelem a világon szinte mindenhol sérülékennyé, manipulálhatóvá teszi az embert. Hiszen a banki adósság öröklődik a halogatott, meg nem élt vágyak, örömök, az itt maradtak utáni aggodalom szinte lelki rokkanttá teszik az embert. Jól van ez így? Van remény, élet a halál után?
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/6 A halál pillanata
A muszlim vallás úgy vélekedik, hogy amikor az ember meghal, egy angyal jön érte, akinek látványa annak függvényében megnyugtató vagy rémisztő, hogy jó ember volt-e a haldokló vagy rossz.
A keresztény vallásban utalások vannak arra, hogy a halál pillanatában angyal jön a lélekért. A keresztényeknél annyi a „könnyebbség”, hogy ott van az utolsó kenet és előtte a gyónás, mely arra hivatott, hogy lelki nyugalomban lépje át az ember lelke az élet és halál mezsgyéjét.
Az, hogy egy ember megszabaduljon lelkét nyomasztó terheitől a halál előtt, csak annyit jelent: itt hagyni a lelki fájdalmat, abban a világban, amiben szerezte azt.
2/6 A kvantumfizika szerint
Több tudós, több nívós egyetem azon az állásponton van, hogy bizonyítható: a halál után van élet – csak más minőségű. Ezt az elméletet vallja Stephen Hawking is, aki nem mellesleg negyven(!) évvel élte túl megjósolt halálának időpontját, hiszen súlyos beteg volt.
Többször utalt arra, hogy úgy véli a test halála nem a „szellem” halála. Úgy gondolja, hogy a jelenlegi dimenziónkon túl számos más dimenziók is léteznek, melyek megegyezhetnek az általunk túlvilágnak ismert hellyel.
Érdemes azon is elgondolkozni, hogyan maradhatott életben ennyi ideig. Úgy vélem, a lelke tartja életben a testét… ha pedig ez így van, akkor van „túlvilág”, másik dimenzió.
Vannak olyan feltételezések, miszerint a halál pillanatában – illetve az azt megelőző rövid időszakban – megélt lelki nyugalom vagy feldúltság rögzül az utolsó élettel töltött pillanatban. Ezt a „lelki” érzést viszi magával a lélek. A túlvilágon pedig ettől a rossz érzéstől, „rezgéstől” kell megtisztulnia, mely lelki szenvedésekkel jár – ezt nevezhetik talán purgatóriumnak.
Természetesen, ha valaki boldogan, egy „magasabb fokú” rezgéssel hal meg, a túlvilágot mennyországnak érzékeli, ha lelki szenvedésben hal meg, akkor pedig pokolnak.