Nem tudjuk, ki hogy van vele, mi imádjuk a macskákat. Bárhogyan szeressük is azonban ezeket a szőrös kis dorombológépeket, akkora fanok nem lehetünk, mint a japán Tashirojima szigetének lakói. Csomagolunk, költözünk.
A sziget urai
Tashirojima szigete alapvetően nem sok látványosságot tudna felkínálni a turistáknak – átlagos japán kis földdarab az óceán közepén, alig 100 fős népességszámmal. Már ami az embereket illeti.
A szigeten ugyanis nem a kétlábúakból áll a valódi népesség. Hanem macskákból. Rengeteg macskából. Ami azt illeti, a szigeten cicából sokkal több van, mint emberből.
A pontos számot ugyan senki nem tudja, de az biztos, hogy ezen a szigeten ahová lépsz, mindig sündörög majd egy-két macsek a lábad körül.
A szigeten ugyanis nem a kétlábúakból áll a valódi népesség. Hanem macskákból. Rengeteg macskából. Ami azt illeti, a szigeten cicából sokkal több van, mint emberből.
A pontos számot ugyan senki nem tudja, de az biztos, hogy ezen a szigeten ahová lépsz, mindig sündörög majd egy-két macsek a lábad körül.
Átvették az irányítást
A szigeten egykoron gyári munka folyt, és ekkor hozták be a macskákat is, hogy az egereket távol tartsák.
A termelés leállása után azonban a lakosság nagy része elhagyta a szigetet, és az egykori ezer főből mára körülbelül 100-an maradtak itt.
Ekkor következett be a macska-boom: ahogy az emberek fogytak, a macskák úgy szaporodtak, mára pedig úgy tűnik, átvették az irányítást, amit a helyiek cseppet sem bánnak. Valószínű, aki allergiás, az nem marad ezen a szigeten.
A termelés leállása után azonban a lakosság nagy része elhagyta a szigetet, és az egykori ezer főből mára körülbelül 100-an maradtak itt.
Ekkor következett be a macska-boom: ahogy az emberek fogytak, a macskák úgy szaporodtak, mára pedig úgy tűnik, átvették az irányítást, amit a helyiek cseppet sem bánnak. Valószínű, aki allergiás, az nem marad ezen a szigeten.