A Bíborszín (The Color Purple) filmváltozata úgy tűnik, hasonló kulturális jelenséggé válik, mint a Barbie, és rózsaszín helyett most lilába öltöznek a nők – nem árt tudni, hogy a lila szín sokkal többet jelent, mint amit egy filmcím elmondhat.
Három évtized telt el azóta, hogy a Bíborszín című filmben Alice Walker Pulitzer-díjas regénye életre kelt, Oprah Winfrey és Whoopi Goldberg pedig a mozivásznon elvarázsolta a közönséget. Az 1985-ös film 11 Oscar-díj jelölést szerzett a szívszorító, mégis inspiráló történetével, amelyben egy fiatal fekete nő életét meséli el, aki az 1900-as évek elején a vidéki Georgiában próbál boldogulni. Azóta két Broadway-produkció is készült belőle – és most egy vadonatúj film.
A Bíborszín remake-je, ami 2023 decemberében debutált az amerikai mozikban, több, mint az eredeti film újraforgatása. A film egy egészen más hangulatú musicaladaptáció, bár Dawn Porter díjnyertes filmrendező szerint ez még így is „egy időtlen történet a szerelemről, barátságról és hatalomról.” A film pedig a hasonló kulturális jelenségnek ígérkezik, mint a Barbie: a mozilátogatók nagy csoportokban, lilába öltözve mennek a filmre.
Lila karácsony
Maga Winfrey – a film producere és az eredeti Sofia – is arra biztatta a nézőket, hogy a film megtekintésekor viseljenek lilát. Az ünnepi megjelenést „lila karácsonyként” emlegette. És persze, ha Oprah arra kéri az embereket, hogy tegyenek meg valamit, akkor meg is teszik! Egy májusban az Instagram-fiókjára feltöltött videóban azt mondta: „Oké, mindannyian láttátok a trailert, és hat hónapot adok nektek, hogy összeállítsátok a ruhátokat a premier napjára. Minden, ami lila. Mit fogsz felvenni?” Oprah azóta is az élen jár. Eddig több mint 14 alkalommal viselte ezt az árnyalatot, hogy sajtóeseményeken, díjátadókon, talkshow-kon és korai vetítéseken népszerűsítse a filmet.
De a puszta marketingen túl a lila színnek nagyobb jelentősége is van. A kulturális kommentátorok szerint a hatalom, az ambíció és a luxus, valamint a kreativitás, a függetlenség és a béke szimbóluma. Olyan dolgoké, amelyekkel a film főszereplője, Celie nem rendelkezik a szexuális zaklatás, a családon belüli erőszak és a rasszizmus miatt. A könyvben egy Shug nevű karakter mutatja be Celie-nek a szín fogalmát, mondván: „Szerintem felbosszantja Istent, ha a lila szín mellett sétálsz el a mezőn, és nem veszed észre. … Isten mindennél jobban szereti a csodálatot.”
Ahogy Celie magára talál, elkezdi magáévá tenni a szín jelentését azáltal, hogy „észreveszi” az értékét, megtanulja szeretni önmagát, és erőt nyer, hogy szembeszálljon elnyomóival.
Az eredeti könyv és a mostani film rajongói a lila viselésével kifejezik szolidaritásukat. Azt üzenik, hogy ők is megtalálták – vagy legalábbis úton vannak afelé, hogy megtalálják – a saját értékeiket, amiket aztán senkinek nem hagynak elvitatni önmaguktól.