A fodrásznál
Figyeltem a tükörben, ahogy egyre rövidebb a hajam. A hosszú tincsek, egyenként, a földre hullottak. Ez az a pillanat, amiről azt gondoltam, hogy drámai lesz, és nem volt az. Inkább valami furcsa, lebegő érzés volt, mintha nem teljesen vettem volna részt abban, ami éppen történt.
A fodrász beszélt, én bólogattam, és közben figyeltem, ahogy a tükörben lévő arc lassan más alakot ölt. Nem ismeretlen arcot, csak mást. Amikor végzett, megfordított, hogy lássam hátulról is. Azt mondtam, hogy szép. Ez igaz volt. Csak azt nem mondtam, amit gondoltam mellé, hogy nem tudom, ki ez az ember a tükörben.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






