Úgy érzem, nekem sokkal könnyebb volt, mint a barátnőmnek, ugyanis nem kellett ténylegesen elhagynom az otthonomat. Itthonról, rugalmasan tudtam dolgozni úgy, hogy nem kellett bölcsibe mennie. (A rugalmast értsd úgy, hogy én voltam az: amikor éppen aludt, már ültem is be a gép elé.)
Elevenen cseng a fülemben az akkori könyvelőm vészjósló mondata: „Meg fogod bánni, ha visszamész dolgozni, eddig mindenkivel ez volt, akit ismerek!” Nem is tévedhetett volna nagyobbat! Motivált voltam, mert egyrészt kellett a pénz, hiszen épp nyakig ültünk a házfelújításban. Másrészt viszont nem csak ez hajtott. Valami mást is kerestem. Valamit, ami segít újra kapcsolódni ahhoz a részemhez, aki nem csak anya, hanem nő, szakember és aktív része a társadalomnak még akkor is, ha most kicsit elszigetelten él. És tudod mit? Visszanézve az volt az egyik legjobb döntésem, hogy nem hallgattam a könyvelőmre, hanem inkább őt is lecseréltem. Most már tudom, nem csupán magamnak tettem egy szívességet, hanem a családomnak és a lányomnak is.
Mit mond erről a tudomány?
A Harvard Business School egyik tanulmánya épp ezt erősíti meg. Azok a gyerekek, akik dolgozó anyák mellett nőnek fel, felnőttként sikeresebbek lehetnek – és elképesztő módon nem csak a karrierjükben. A kutatás szerint azoknak a nőknek a lányai, akik (valamit, valamennyit) dolgoztak a gyereknevelés évei alatt, 4,5%-kal nagyobb eséllyel maguk is dolgoznak felnőttként. Jóval nagyobb valószínűséggel kerülnek vezető pozícióba és keresnek többet, mint azok, akik otthon maradó édesanyától kapták az útravalót. Olvass még a témában
És mi a helyzet a fiúkkal? A tanulmány szerint ők is profitálnak anyjuk munkavállalásából: nagyobb eséllyel végeznek házimunkát és több időt töltenek a családjukkal – vagyis érzékenyebb, egyenrangúbb partnerré válnak felnőttként.
Kathleen McGinn, a kutatás vezetője szerint „a dolgozó anyák olyan környezetet teremtenek, amely újradefiniálja a gyerekek fejében, hogy mi számít nőiesnek vagy éppen férfiasnak”. A lányok látják, hogy lehet egyszerre gondoskodónak és céltudatosnak lenni, a fiúk pedig megtanulják, hogy az otthoni jelenlét nem „segítség”, hanem természetes része a partnerségnek.
