Meddig menjek el a követelésben – és mikor engedjem el az elvárásokat?
Ez talán a legérzékenyebb pont. A lányom eddig játszi könnyedséggel hozta a szép jegyeket, gyakorlatilag tanulás nélkül. De ha valami nem megy elsőre, azt egy szempillantás alatt otthagyja, dühösen, türelmetlenül. És ilyenkor nekem kell eldöntenem, hogy együttérzést vagy szembesítést kínáljak-e neki.
És persze megint itt kopogtat a valóság: sokszor tényleg értelmetlen dolgokat tanulnak. Én is csak vakargatom a fejemet, amikor abból áll a szövegértés feladatunk, hogy szinte archaikus, a közbeszédben évtizedek óta nem használt szavakat fordítunk magyarról magyarra. Vagy amikor olyan tananyagon rágódik, aminek a való életben tényleg nulla haszna lesz. Kilenc éves, de ezt pontosan tudja, átlátja. Ez a generáció nem szereti pazarolni az idejét – főleg nem olyasmire, ami a meglátása szerint értelmetlen.
Szóval szülőként nekem kell kitalálnom, mikor mondjam: „Igen, igazad van, ez tényleg nem sokat ad hozzá az életedhez, hagyjuk ennyiben” – és mikor kell kitartanom amellett, hogy „néha olyat is kell csinálni, aminek nincs sok értelme”.
Persze egyre többször van, hogy ez sem hat. De talán nem is az a dolgom, hogy minden alkalommal győzzek, csak az, hogy ott legyek, amikor majd újra akar próbálkozni. Olvass még a témában
A 10 éves lányom 10 percre sem akar egyedül maradni – Hogyan lett ennyire más az ő gyerekkoruk?
Teszteld: Mit szólna hozzád a macskád, ha beszélni tudna?
Nyílt levél a férjeknek, akik szerint a feleségük „unalmas” lett, mióta anya
„Már kislányként azt kellett hallgatnom, hogy milyen rossz élete volt miattam” – A szüleid nyomorát hallgatni gyerekként érzelmi bántalmazás
Nyilván lesznek a közös életünkben ennél sokkal komolyabb, valóban sorsfordító döntések is, de nekem talán ezek voltak az első igazán kemény leckék. Azok, amikben rájöttem, hogy itt már nem segít a „majd ösztönből megoldom” hozzáállásom. Ezekhez már figyelem és fegyelem kell, jó adag rugalmasság és néha az is, hogy elismerjem: nekem is még tanulnom kell.
Ha pedig minden igyekezetem ellenére egyszer majd mégis terápiára jár a gyermekem, akkor talán elég lesz csak arra gondolnom, hogyha ő már könnyebb csomagot cipel, akkor lehet, hogy mégsem csináltam olyan rosszul ezt az egészet.
Következő cikkünk5 váratlan tényező, ami várandósság alatt befolyásolja a babád fejlődésétAmikor a stresszről beszélünk, általában az életünk kihívásaival teli időszakok jutnak eszünkbe, azonban a várandósság alatt ez különösen fontos kérdéssé válik. A tudományos kutatások szerint a folyamatosan magas stressz-szint nemcsak az anyára, hanem a fejlődő magzatra is kihat. A kutatások kimutatták, hogy a várandósság során…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
