A 10 legjobb film a 90-es évekből, ami kiállta az idő próbáját

Pedro Almodóvar spanyol rendező 1990-ben mutatta be az Egyesült Államokban ezt a provokatív drámát, amelyben a fiatal Antonio Banderas alakítja Rickyt, a megszállott rajongót, aki nemrég szabadult az elmegyógyintézetből. Elrabolja Marinát (Victoria Abril), egy felnőttfilm-sztárból lett horrorfilm-színészt, hogy rákényszerítse, hogy beleszeressen.

A csavaros cselekmény sötétségét a film vörös és zöld színekkel túlszaturált palettája enyhíti, és Abril alakítása a fogság alatt a nézőt a kétértelműség kényelmetlen (de lenyűgöző) állapotában tartja fogva: Rickyt saját foglya lassan rabul ejti?

Senki sem alkot olyan varázslatos, lírai tájakat, mint a legendás animációs filmrendező, Hayao Miyazaki. Ez az 1992-es film egy I. világháborús pilóta történetét meséli el (az angol szinkronban Michael Keaton hangján), akinek az a sorsa, hogy egy disznófejjel éljen. Porco a szeleburdi szerelő, Fio társaságában körberepüli az Adriai-tengert, és védekezik az új olasz fasiszta kormány által felbérelt légi kalózok ellen.

A túlvilági elemek és a valós történelem keveredése melankóliával tölti meg a filmet, amit a filmzene (Joe Hisaishi) és a tengerjáró repülőgépek árnyékát a vízen ábrázoló lenyűgöző képek csak tovább mélyítenek. A szépséggel és humorral teli film Miyazaki egyik legkevésbé értékelt remekműve.