Véleménycikk: Schuszter Borka
Előtted sétál, de nem elég gyorsan. A járda keskeny, ő pedig valahogy pont középen halad. A boltban megáll a polc előtt, és láthatóan fogalma sincs, melyik joghurtot szeretné. A buszon pedig akkor kezd el matatni a táskájában a bérlet után, amikor már mindenki más felszállt, és csak rá vár a buszsofőr.
Ezeket az embereket a másodperc tört része alatt szűnünk meg embernek tekinteni, és csak nehezítő körülményként nézünk rájuk. Tudom, mert én is sokszor csinálom ezt.
Volt már, hogy egy lassan sétáló ember mögött olyan ingerülten kerülgettem, mintha legalábbis szándékosan azért jött volna ki az utcára, hogy az én életemet megnehezítse. A boltban pedig különösen könnyű elveszíteni a türelmemet. Amikor valaki öt percig áll egy polc előtt, miközben én pontosan tudom, mit akarok venni, hajlamos vagyok úgy érezni, hogy legszívesebben oldalba taszajtanám. Olvass még a témában
Aztán néha eszembe jut, hogy ő valószínűleg nem tudja, hogy én sietek. Sőt, azt sem tudja, hogy egyáltalán létezem.
És ez valahogy mindent megváltoztat.
Mert honnan tudnám, miért megy lassan?
Lehet, hogy fáj a lába. Lehet, hogy idős. Lehet, hogy egy kisgyereket próbál terelgetni. Lehet, hogy egyszerűen ilyen a tempója. Vagy lehet, hogy semmi különös nincs, csak éppen nincs dolga, ami miatt rohannia kellene.
Ugyanez történik a boltban.
Miért lenne természetes, hogy mindenki ugyanolyan gyorsan vásárol, mint én? Lehet, hogy valaki most jár először abban az üzletben. Lehet, hogy nem lát jól. Lehet, hogy egy idős hozzátartozójának vásárol, és pontosan meg kell néznie, melyik terméket kéri.
Én pedig közben már fejben három feladattal előrébb járok.
Talán ez az egész nem is annyira arról szól, hogy türelmetlen emberek lettünk, hanem arról, hogy hozzászoktunk: minden másodpercnek célja van.
A telefonunk azonnal válaszol. Az ételt házhoz rendeljük. A filmet bármikor megállítjuk. A navigáció újratervez, ha rossz utcába fordulunk. Ha valamit tudni akarunk, másodpercek alatt megkeressük.
Aztán kilépünk az utcára, és hirtelen más emberek tempójához kell alkalmazkodnunk.
Ők pedig nem töltenek be olyan gyorsan, mint egy weboldal.
Talán ezért érzem egyre gyakrabban, hogy a türelmetlenségünknek nem is feltétlenül az a tárgya, aki előttünk áll. Sokszor egyszerűen csak azt nem bírjuk elviselni, hogy valami rajtunk kívül álló dolog miatt nem haladunk olyan gyorsan, ahogy szeretnénk.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
