Vannak olyan napok, sok, vagy inkább mindegyik olyan, melyben terveim sorra borulnak. Kábé, mint egy dominósor. Permanensen. Aztán vannak olyan napok is, melyeken indokolatlanul érzem magam olyan bátornak, mintha – pestiesen szólva – [email protected] reggeliztem volna. És van a harmadik verzió, amikor eme két előbbi verzió egyszerre üt be. No, ezek a napok azok, melyeken azt érzem: küldetésem van. Már rosszul hangzik… vagy inkább problémásnak…
Iparkodtam, vágytam gyerekeim társaságára, nem nagyon nézelődtem az utcán. Ám belezuhant a látóterembe egy hatalmas pofon. Egy hatvan körüli férfi adta aprócska, idős feleségének a parasztlengőt, mely hatására a nő elvesztette egyensúlyát. Lelkem mosolya tornádóvá vált a másodperc tört része alatt. Nem kellett választanom… a helyzet egyszerűen adta magát. Lányomat megkértem a telefon túlsó végén, hogy maradjon vonalban, és ha baj van, hívja a rendőrséget.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
