Aztán, ahogy cseperedtem, megtanultam, hogy bizony ki kell vívnom a vezér rangot az állatok szemében, különben sosem vesznek majd komolyan. Ezt elérni azonban közel sem olyan egyszerű, mint azt kigondolni.
Egészen két évvel ezelőttig sosem volt saját kutyám, de fordult a kocka, mikor Freddy, az Elm utca réme rám nézett az aprócska éjfekete szemeivel, és én azonnal szerelembe estem. A névválasztás sokat elárul az akkoriban éppen terítéken lévő régi horrorfilmek iránti rajongásomról, azonban a kis négylábú energiabomba hamarosan beigazolta, hogy tényleg tökéletes nevet találtunk számára. Éjszakánként nem hagyott minket nyugodtan aludni, és mindig gyorsan nőtt a körme, amivel előszeretettel gázolt át rajtunk legszebb álmaink kellős közepette.
Ahogy telt az idő és Freddy cseperedett, egyre jobban kezdett érdekelni, vajon mekkora mértékben befolyásolom a személyisége alakulását. Hiszen bizonyított tény, hogy a kisgyermekek egyéniségére is hat a környezete, és az életében vezető szerepet betöltő emberek jelleme. Nem is olyan régen pedig határozott igazolást kaptam a sorstól, hogy a kutyám tetteiért bizony én magam vagyok a felelős. Ugyanis, ha nem vagyok elég magabiztos, nem vezetem, és nem érzékeltetem vele, hogy én töltöm be a falkavezér szerepét, akkor saját maga veszi át az irányítást.
Freddy személyiségfejlődésében, de legfőképpen a viselkedésében hatalmas szerepet játszott az, hogy pontosan abban az időszakban, mikor a legnagyobb szüksége lett volna az iránymutatásra, én a padlón voltam, és a saját életemet is nehézkesen tartottam a kezemben, nem hogy egy másik életet is rendre vezethettem volna.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!