Másodszor: kudarcot vallani bátorságra és tettrekészségre utal.
Aki ugyanis még soha nem élt meg ilyet, az valójában még nem kockáztatott, nem tett semmi említésre méltót, mondhatni nem élt igazán. Van egy mondás, miszerint az élet a komfortzónán kívül kezdődik… és te pontosan ott voltál, mikor ez az egész megtörtént veled!
Lehet, hogy épp az érzéseidet adtad oda valakinek, nem félve, hogy összetöri őket, lehet, hogy egy olyan feladatot vállaltál el, amiről az elején még magad sem tudtad, hogy meg tudod-e valósítani. A lényeg, hogy megpróbáltad, és nem a kényelmi játékra törekedtél. A kudarc az élet természetes velejárója, a sikerrel kézen fogva jár, a különbség csak az, hogy mélyebbre tud vinni, le a gödör aljára, de onnan látványos csak igazán feltörni új elhatározással, új célokkal, egy szinttel magasabbra lépett emberként!
Valljuk be, a siker mámora elbódít, és közben elmarad a tanulságot hozó katarzis – persze kétségtelenül jobb érzés ezt megélni, de mégis, a kudarcból sokkal többet tanulhatsz. Olvass még a témában
Harmadszor: fogd fel stoptáblaként.
Valószínűleg azért kaptad meg ezt az élethelyzetet figyelmeztető jelként, hogy megértsd, nem jó úton jársz: maga a lépés, vagy az ideje, módja nem stimmel. A kudarc mindig lehetőséget teremt arra, hogy megállj, és befelé figyelj. Állj meg és gyakorold magadon a kritikai gondolkodást! Figyeld meg, érts meg, értékeld át! A kudarc ilyen formán csak előnyödre válhat, erősít és előrelendít.