Bármennyire is nehéz, mindannyiunkkal megtörténik, hogy egy sikertelen helyzet után rendbe kell hozzuk a megtépázott önbecsülésünket és szembe kell nézzünk az élet új kihívásaival. Ilyenkor nagyon nehéz talpra állni, és talán még nehezebb a kudarcot nem tragédiaként megélni, hanem előnyt kovácsolni belőle. Mégis meg kell próbálni… ezekkel a módszerekkel!
Az, hogy hogyan kezeled a kudarcot függ attól, hogy milyen mintát hozol: vagyis a környezet, a szülők miként reagáltak hasonló szituációban. A kudarcélmény megélése nehéz, mert szembesülnöd kell azzal, hogy valami olyat tettél, vagy úgy tetted, ami nem vezetett sikerre. A kudarcélmény elsődleges velejárója a csalódottság érzése, amikor az önbizalom nagyon meginog. De a tudatos ember továbbmegy, és a kezdeti mélyrepülés után felsorakoztatja a miérteket. Nagyon fontos eljutni erre a pontra, hiszen ekkor elemzed a történteket, és közben újra és újra más fényben látod a megtörtént eseményeket, szép lassan felgöngyölíted a rétegeit. Olyan ez, mint egy személyre szóló csomag, ami az öledbe pottyant, és neked ki kell bontani és a mélyére nézni!
Sokan viszont el sem jutnak a boncolgatás szintjére, hiszen ez egy kemény önismereti út – őszintén tükörbe kell tudni nézned, és ez bizony nehéz feladat. Viszont előnyt is kovácsolhatsz belőle magadnak! Kezdd azzal, hogy meg akarod érteni, miért történt veled mindez, mi az üzenet számodra (ez utóbbi valójában olyan építő kritika, kritikák sora, amik előre visznek téged). Egy dolgot ugyanis tarts szem előtt: mindig minden érted történik, még ha az rossz is. Boncolgasd az esetet, amit elsőre talán kudarcként aposztrofáltál magadban, aztán egyre jobban feldolgozva helyezd új keretbe az egészet, hogy legyen belőle profitod! Itt a paradigmaváltás ideje.
Először is: merj hibázni!
Az vesse rád az első követ aki még nem vétett el semmit életében. Ne omolj össze, és főleg ne ostorozd magad! Egyetlen dolgod van csupán: feldolgozni a történteket és tanulni belőle, ha pedig van mit jóvátenni, akkor tedd meg, ne menekülj el a felelősség elől. Így fejlődsz – érettséget tanulsz, önmagaddal való szembenézést tanulsz, elfogadást tanulsz, alázatot tanulsz, kitartóbb és egyre rugalmasabb leszel.
Másodszor: kudarcot vallani bátorságra és tettrekészségre utal.
Aki ugyanis még soha nem élt meg ilyet, az valójában még nem kockáztatott, nem tett semmi említésre méltót, mondhatni nem élt igazán. Van egy mondás, miszerint az élet a komfortzónán kívül kezdődik… és te pontosan ott voltál, mikor ez az egész megtörtént veled!
Lehet, hogy épp az érzéseidet adtad oda valakinek, nem félve, hogy összetöri őket, lehet, hogy egy olyan feladatot vállaltál el, amiről az elején még magad sem tudtad, hogy meg tudod-e valósítani. A lényeg, hogy megpróbáltad, és nem a kényelmi játékra törekedtél. A kudarc az élet természetes velejárója, a sikerrel kézen fogva jár, a különbség csak az, hogy mélyebbre tud vinni, le a gödör aljára, de onnan látványos csak igazán feltörni új elhatározással, új célokkal, egy szinttel magasabbra lépett emberként!
Valljuk be, a siker mámora elbódít, és közben elmarad a tanulságot hozó katarzis – persze kétségtelenül jobb érzés ezt megélni, de mégis, a kudarcból sokkal többet tanulhatsz.
Harmadszor: fogd fel stoptáblaként.
Valószínűleg azért kaptad meg ezt az élethelyzetet figyelmeztető jelként, hogy megértsd, nem jó úton jársz: maga a lépés, vagy az ideje, módja nem stimmel. A kudarc mindig lehetőséget teremt arra, hogy megállj, és befelé figyelj. Állj meg és gyakorold magadon a kritikai gondolkodást! Figyeld meg, érts meg, értékeld át! A kudarc ilyen formán csak előnyödre válhat, erősít és előrelendít.