Közel sem volt hagyományos, de nem kérhettem volna ennél csodálatosabb lánybúcsút

Írta Szabó Erzsébet 2026.09.18.

A megszokott recept már nem az én világomat tükrözi

Amikor megneszeltem, hogy a lányok titokban sündörögnek valamivel – persze ügyelve arra, hogy olyasmit találjanak ki, amivel a kedvemre tehetnek –, elkezdődtek a finom puhatolózások. Az egyik barátnőm egy kiránduláson „csak úgy mellesleg” mesélte, mennyire imádta a saját klasszikus lánybúcsúját, a vicces feladatokat, és hogy a mai napig milyen melegséggel gondol vissza arra az éjszakára.

„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat”: amikor a nagyszülő átlépi a határt

Megértettem a lelkesedését, de mosolyogva emlékeztettem rá: ő akkor huszonéves volt, és még nem várta otthon egy kisgyerek sem. Őszintén elmondtam neki azt, amit amúgy pontosan tudott: én már rég nem vagyok az a bulizós típus. Szórakoztam épp eleget korábban, ráadásul hétvégente dolgoztam a vendéglátásban is, bőven elég volt abból a világból. Ma már sokkal többre tartok egy jó borkóstolót vagy egy koncertet, mint egy fergeteges bulit. Ezt a változást teljesen elfogadtam és megszerettem, egyáltalán nem zavar – örülök, hogy megtaláltam mindazt, ami így is feltölt.

A barátnőkkel mi sem mutatja jobban az összetartozásunkat, minthogy még a terapeutánk is közös: a csapatból szinte mindenki ugyanahhoz a szakértőhöz jár nagyobb önismeretért, fejlődésért, ki csoportos foglalkozásra, ki egyénire, ki mindkettőre. Amikor megláttuk, hogy pont az esküvőm előtti hétvégére hirdetett meg egy családállítást, a lányok azonnal lecsaptak rá és elintézték, hogy az egész napot megkapjuk zártkörű eseményként.

Olvass még a témában

A tradwife-trend visszatérése: tényleg erre vágyunk, vagy ezt adják el nekünk?

Kapcsolatok rajzolása – Hogyan érdemes lezárni?

„Odamentem az asztalukhoz, kézen fogtam és elsétáltam vele” – Nők, akik idegen nők segítségére siettek, amikor szükség volt rá

A mese, ami visszahozta az életembe a megemlékezés igazi varázsát

Tudom, hogy ez furcsa lehet azoknak, akik a lánybúcsúra egy féktelen buliként tekintenek, de engem maradéktalanul boldoggá tettek. Nemcsak azért, mert ezzel egy igazán nekem való lánybúcsút kaptam, hanem mert egyúttal én is adhattam valamit azoknak a nőknek, akik a legboldogabb és a legnehezebb pillanataimban is ott álltak mellettem. Éreztem, hogy ez az alkalom különleges lesz és méltó hozzánk, ráadásul segít majd abban, hogy a hétköznapok felhalmozódott terheit letéve, tiszta lélekkel léphessek át a házasság kapuján.