Értékelem azt, amim van
Nem is olyan régen, már a karantén idején egy írás terjedt az egyik közösségi oldalon, amelyben valaki egy második világháborús bombázásról írt és arról, hogy milyen volt akkoriban az óvóhelyen szorongani az embereknek többedmagukkal és kibírni, hogy nem mehetnek ki hetekig, hiszen az életük múlhat rajta.
Most is az életünk múlhat rajta, de sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen legtöbbünk a jól megszokott, kényelmes otthonában lehet, remélhetőleg azokkal, akiket szeret.
Nem úgy kellene az otthonunkra gondolni, mint egy börtönre, hanem, mint egy óvóhelyre, ahol biztonságban vagyunk. Ha körülnézek magam körül, azt látom, hogy szerencsés vagyok, mindazért amim van, mindazért a biztonságért, ami megadatott nekem. Megfogadom, hogy ezt nem felejtem el akkor sem, ha már bátran elhagyhatom a lakást.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
