A szülővé válás olyan pont, ami „előtte” és „utána” részre bontja az ember életét. Az „előtte” időszakban csak a saját egészségéért és boldogságáért volt felelős, az „utána” időszakban pedig az élet megszűnt róla szólni, és valaki más ül a világegyetem közepén. Szülőnek lenni sokszor nehéz, és egyértelműen kihívást jelent. És ez ritkán volt nyilvánvalóbb, mint a 2020-as évben.
A pszichológiailag rugalmas szülő nem kapaszkodik görcsösen a stresszhez, a haraghoz, a kétségbeeséshez vagy az ítélethez. Ez nem azt jelenti, hogy nem érzik vagy nem gondolnak rá. Ahelyett viszont, hogy beleragadnának vagy elbátortalanodnának, szünetet tartanak. Végiggondolják, mi az, ami számít, ami értékes, és számba veszik, hogyan cselekedhetnek értékesen. Ennek eredményeként konstruktívak és hatékonyak maradnak, miközben ellenállóbbá válnak az élet stresszhelyzeteivel szemben – ezt pedig a gyerekeik is észreveszik.
Ha gyermekeinket felkészítjük a jövőre és elősegítjük mentális egészségüket, akkor ösztönöznünkés támogatnunk kell a pszichológiai rugalmasságot, valamint mintaként is kell szolgálnunk ebben. Mi vagyunk a felnőttek, amit mutatunk, azt tanulják meg a gyerekeink is. Ahelyett, hogy hagynánk magunkat belegabalyodni a stresszbe és feladnánk hosszú távú céljainkat, hogy a rövid távú késztetéseinknek eleget tegyünk, fontos, hogy a stressz felismerése és elismerése mellett is képesek legyünk cselekedni és előre haladni. Családunk és gyermekeink jóléte múlik ezen.