A pszichológiailag rugalmas szülő nem kapaszkodik görcsösen a stresszhez, a haraghoz, a kétségbeeséshez vagy az ítélethez. Ez nem azt jelenti, hogy nem érzik vagy nem gondolnak rá. Ahelyett viszont, hogy beleragadnának vagy elbátortalanodnának, szünetet tartanak. Végiggondolják, mi az, ami számít, ami értékes, és számba veszik, hogyan cselekedhetnek értékesen. Ennek eredményeként konstruktívak és hatékonyak maradnak, miközben ellenállóbbá válnak az élet stresszhelyzeteivel szemben – ezt pedig a gyerekeik is észreveszik.
Ha gyermekeinket felkészítjük a jövőre és elősegítjük mentális egészségüket, akkor ösztönöznünkés támogatnunk kell a pszichológiai rugalmasságot, valamint mintaként is kell szolgálnunk ebben. Mi vagyunk a felnőttek, amit mutatunk, azt tanulják meg a gyerekeink is. Ahelyett, hogy hagynánk magunkat belegabalyodni a stresszbe és feladnánk hosszú távú céljainkat, hogy a rövid távú késztetéseinknek eleget tegyünk, fontos, hogy a stressz felismerése és elismerése mellett is képesek legyünk cselekedni és előre haladni. Családunk és gyermekeink jóléte múlik ezen.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
