A szülővé válás olyan pont, ami „előtte” és „utána” részre bontja az ember életét. Az „előtte” időszakban csak a saját egészségéért és boldogságáért volt felelős, az „utána” időszakban pedig az élet megszűnt róla szólni, és valaki más ül a világegyetem közepén. Szülőnek lenni sokszor nehéz, és egyértelműen kihívást jelent. És ez ritkán volt nyilvánvalóbb, mint a 2020-as évben.
A koronavírus kemény hatással volt a világra, és alapvetően változtatta azt meg mind nekünk, mind pedig a gyerekeinknek. Sok szülő vesztette el a munkáját, a gyerekek otthonról tanultak, és végtelennek tűnő időket kellett mindenkinek, otthon, a négy fal közé zárva töltenie. Ez elsőre talán nem hangzik annyira rosszul, de ha valaha vettél már részt nagy családi ünnepen, akkor tudod, hogy valójában milyen lobbanékonnyá válhatnak ezek a helyzetek.
Noha a kijárási korlátozások enyhültek átmenetileg, a normálishoz még mindig nem tértünk vissz. Nagyobb a valószínűsége, hogy maszkban látunk embereket, mint hogy nélküle, és a barátok, rokonok átölelése még mindig egészségügyi kockázatot jelent. Egy rövid út is kockázati tényezővé vált, és a gyermekeink jólétével és egészségével kapcsolatos félelmek, bár nyilván eddig is jelen voltak, most minden szülő minden napjának részévé lettek.
Egy szó mint száz, hosszan sorolhatnánk az okokat, amelyek miatt ebben az évben a szokásosnál is stresszesebbek lehetnek a szülők. De míg a korona okozta stresszel foglalkozunk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ez milyen hatással van gyermekeinkre. Természetesen ők is sok, a járvánnyal kapcsolatos félelmünket és aggodalmunkat osztják. De szülőként van egy fontos szerep, aminek meg kell felelnünk: modellt kell állnunk. És ahogyan a járvány okozta stresszre (vagy bármely élethelyzet okozta stresszre) reagálunk, az mintául fog szolgálni a gyerekeinknek is.