Ha elsőre kellene rávágnom, mit tett a pandémia a párkapcsolatokkal, akkor alighanem azt mondanám: sok jót nem tartogatott. Azonban, ha visszagondolok, nem rémlik, hogy számottevő mennyiségben szakítottak volna az ismerőseink.
Nekünk pedig kifejezetten jól sikerült az az időszak – már, ha lehet így fogalmazni egy karanténokkal megtűzdelt világjárvány esetében. Egyértelmű, hogy nehezített volt minden hétköznapi rutin, viszont megerősítette a kapcsolatunkat ez a helyzet. Muszáj volt még jobban összedolgozni, összefogni, örülni annak, ami van, és érezni az óriási mázlit, mert néhány évvel korábban sokkal kilátástalanabb dolgunk lett volna.
Hasonló eredményre jutott az a felmérés is, amiben 2000 olyan szülőt kérdeztek meg, akik kiskorú gyermeket neveltek a pandémia ideje alatt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan vészelték át a párok az elmúlt éveket, mit éreznek a párjaik iránt és úgy egyáltalán, hogyan tudtak sort keríteni a romantikára a világjárvány kellős közepén.
Az elmúlt két évben átlagosan hét randijuk volt a kisgyermekes szülőknek
A szülők 78%-a gondolta úgy, hogy a rendszeres randevúzások elengedhetetlenek a szerelem fenntartásához. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy az elmúlt időszak alaposan megcsorbította a lehetőségeket. Mert, ha éppen volt hova menni, nem volt zárva minden, akkor is problémát jelentett az, kire bízzák a gyermeket. Sokan féltek a nagyszülőkre, idősebb rokonokra hagyni a kicsiket, azt pedig csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy bébiszittert hívjanak.
Kiderült, hogy az elmúlt két évben a szülők átlagosan csupán 7 alkalommal tudtak randevúzni, ami sajnos nagyon kevés, de várható „mellékhatása” volt a járványhelyzetnek.
Sokan elfogadták, hogy nem tudnak sort keríteni a „klasszikus” romantikus vacsorára, a mozizásra. Ők elővették kreatívabb énjüket és otthoni körülmények mellett bonyolították le az eseményt. 72% döntött úgy, hogy az otthoni randi is jobb, mint a semmi. Népszerű program volt a filmnézés, a romantikus vacsora közös elkészítése, valamint a hátsó udvarban eltöltött piknik.
Randizzunk, de hogyan?
„A világjárvány továbbra is kihívást jelent a gyermeket nevelő szülők számára” – mondta Sheri Reed, a Care ügyvezető szerkesztője. „Miután két éven keresztül igyekeztek megőrizni családjuk egészségét és működőképességét, sokaknak félre kellett tenniük a romantikát. A különlegesebb alkalmak, mint amilyen egy évforduló, ideális lehetőséget kínál a szülők számára, hogy a párkapcsolatukat újra prioritásként kezeljék.”
Az elmúlt hónapokban érezhetőn fellélegezhettünk, és ez sokat jelent a párkapcsolatok tekintetében is. Egyébként úgy tűnik, hogy nagyon sok szülő számára nem annyira alapvető az édes kettes, mint ahogy az sokak számára természetes. Már csak azért sem, mert a válaszadók 72%-a úgy érezte, hogy rossz szülő és bűntudata van, amiért a gyermeke nélkül megy el egy különlegesebb programra. Ez olyannyira nyomasztó egyesek számára, hogy 79% inkább előbb hazajön a randiról, hogy a gyermekeivel lehessen.
Pedig igenis kell a kettesben eltöltött idő!
És ezt érzik is a szülők, mert a túlnyomó többség (78%) azt nyilatkozta, hogy időnként szüksége van egy kis szünetre ahhoz, hogy levezesse a stresszt. Ez átlagosan hetente 4 alkalommal következik be: ennyiszer igénylünk akár csak pár perc, vagy néhány óra szabadidőt, énidőt. Érdemes erre sort keríteni: legalább havonta néhány alkalommal erősen ajánlott időt szánni nem csak önmagunkra, hanem a párkapcsolatunkra is.
Most már szélesebb skáláról lehet válogatni a randevúkat illetően. A felmérésben megkérdezettek 44%-a szeret táncolni, 28%-ot feltölt a városnézés, de 46% akkor is boldog, ha otthon maradhat és beszélgethet, pihenhet a partnerével.
Sheri Reed elmondta, normális érzés, ha aggódunk a gyermekünk iránt, mikor nem vagyunk vele. Hozzátette, hogy ettől függetlenül nem szabadna hagynunk, hogy ez rányomja a bélyegét a szerelmünkkel eltöltött időre. Ennek a problémának a kiküszöbölésére a legjobb, ha olyan megbízható rokont, bébiszittert találunk, akire nyugodt szívvel hagyjuk a gyermekünket, hiszen tudjuk, hogy remekül érzi majd magát – nélkülünk is.