Ott állva éreztem meg igazán: ez a hely már nem az én közegem
Már nem én vagyok az, aki záróráig marad, akinek itt alakulnak a nagy beszélgetései és az első komoly szerelmei vagy éppen botrányai. Lehet mondani, hogy kinőttem ebből a helyből, de ugyanúgy igaz az is, hogy a hely nőtt ki engem.
Egyszerűen átrendeződtek a hangsúlyok.
A barátnőm félhangosan megjegyezte, hogy „milyen jó lenne visszamenni ebbe a korba”, én viszont arra gondoltam, hogy a húszas éveim nemcsak felszabadult bulizásból álltak. Volt ott bőven útkeresés, tanulás, bizonytalanság, jó néhány komoly csalódás és felismerés. Az emlékeink megszépítik a múltat, de a teljes képet csak utólag látjuk. És én szeretem azt, ahol most tartok. Ha belül bizonytalanabb lennék, talán megcsípett volna az irigység, de nem ezt éreztem, hanem inkább valami csendes elégedettséget. Jó volt látni, hogy amit mi annak idején fontosnak éreztünk, az most másoknak ugyanúgy jelent valamit és hogy a hely nem szűnt meg létezni, csak egyszerűen generációt váltott.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
