Gyerekkoromban még szombaton is jártunk iskolába, és a szüleink dolgozni mentek. Aztán jött az ötnapos munkahét. Azóta volt már olyan munkahelyem, ahol csak négy napot dolgoztam egy héten, mégis ugyanannyit kerestem, mint az ötnapos munkarendben. Vajon a kevesebb munka káros, és haszontalanul töltjük el azt az időt, amit nem a munka tesz ki az életünkben? Vagy meg tudnánk becsülni az az időt, amit azzal nyerünk, ha felszabadul néhány óránk vagy akár egy napunk a munkában?
1954-ben már a németek szerették volna bevezetni a hatnapos munkahét helyett az ötnapos munkahetet, azt gondolván, hogy ha a szombat is szabad lesz végre, akkor lesz idejük sportolni, moziba, színházba vagy cirkuszba járni, nyulat legeltetni, vidéken motorozni és kertészkedni. De nézzük magunkba: a kétnapos hétvégéken valóban hasznosan töltjük a szabadidőnket?
5 apróság a fürdőszobában, amit minden vendég azonnal kiszúr
Alapvető személyiségjegyünk a munkához való hozzáállásunk
Szakértők szerint sokaknak okoz komoly problémát, ha nem dolgozhatnak. Ha mégis rövidül a munkaidőnk valami miatt, eleinte csak ottfelejtjük magunkat a TV előtt, videojátékokat játszunk, aztán egyre többet iszunk. Nem családi programot csinálunk, és nem is a barátainkkal, ismerőseinkkel élünk társadalmi életet. Egyszerűen csak elvagyunk – így reagálunk, ha aznapra munka nélkül maradunk. Azt kellene megértenünk, hogy a nem pénzért végzett munka is rendkívül értékes, és önbizalmat ad annak, aki csinálja.
