1954-ben már a németek szerették volna bevezetni a hatnapos munkahét helyett az ötnapos munkahetet, azt gondolván, hogy ha a szombat is szabad lesz végre, akkor lesz idejük sportolni, moziba, színházba vagy cirkuszba járni, nyulat legeltetni, vidéken motorozni és kertészkedni. De nézzük magunkba: a kétnapos hétvégéken valóban hasznosan töltjük a szabadidőnket?
Alapvető személyiségjegyünk a munkához való hozzáállásunk
Szakértők szerint sokaknak okoz komoly problémát, ha nem dolgozhatnak. Ha mégis rövidül a munkaidőnk valami miatt, eleinte csak ottfelejtjük magunkat a TV előtt, videojátékokat játszunk, aztán egyre többet iszunk. Nem családi programot csinálunk, és nem is a barátainkkal, ismerőseinkkel élünk társadalmi életet. Egyszerűen csak elvagyunk – így reagálunk, ha aznapra munka nélkül maradunk. Azt kellene megértenünk, hogy a nem pénzért végzett munka is rendkívül értékes, és önbizalmat ad annak, aki csinálja.
Japánban felismerték, hogy munka nélkül is létezik egy általánosan elfogadott módja a boldogságnak, az ikigai. Ez jelenti azt, amiért minden reggel érdemes felkelni, és aminek köze sincs a munkához: az emberek hobbija, az egymás közötti kapcsolatok és az önkéntes munka összessége, ami az élet értelmét adja.
Olvass még a témában
Sokan azonban a megtakarítások hiányában, és az alacsony bérek miatt képtelenek időben nyugdíjba vonulva élvezni az életet, vagy egy-két nappal megrövidíteni a munkahetet. Számukra a munka jelenti a megélhetést, és a kikapcsolódás sem jöhet szóba a szabadidejükben, mert ilyenkor is dolgoznak másodállásban, hogy növeljék a bevételeiket. Szóba sem jöhet önkéntes munka, ha nincs belőle bevétel.