Bár az oltások sosem ígérték, hogy elkerül minket a fertőzés, azért mégis kicsit sokkoló volt átesni a betegségen úgy, hogy elvileg még javában védett vagyok.
Éjjel olyan láz tört rám, mint még soha
Nem volt erőm megmérni, szerintem félig lázálomban is voltam, de arra ébredtem, hogy szó szerint ki lehet facsarni a trikómat, vizes lett a lepedőm, a takaróm, mindenem. Átöltöztem, magamra húztam egy plédet és átköltöztem a másik matracra – azonnal visszaaludtam. Reggel olyan frissen keltem, mintha mi sem történt volna, de egyre jobban bosszantott, hogy bármi is bujkál bennem, ilyen szinten hullámzóan tör rám.
A délelőtti friss energiám szép lassan elfogyott délutánra, és estére harmatgyenge lettem, valamint hőemelkedésig kúszott fel a hőmérő higanyszála. Éjszaka volt még egy „vizes-lepedős” történetem, de ez már nem volt olyan intenzív. Aztán reggel beköszöntött a köhögés. Ezen szerencsére még gyorsabban átestem, de volt néhány nagyon mélyről jövő és fájdalmas „fuldoklásom”. Pillanatra belém hasított, milyen érzés lehet napokig, hetekig küzdeni ezzel… Még egy-két napig általános volt az esti gyengeségérzet és hőemelkedés, de ezen felül új tünetem nem volt.
Aztán, mikor már úgy voltam vele, hogy lassan meggyógyulok, jött az össze nem keverhető jel. Elment a szaglásom, az ízlelésem teljesen, ráadásul két napig a szemem is piros volt, és a delta variáns egyik jellemző szimptómája éppen a kötőhártya-gyulladás.
Szinte érezni lehetett, hogyan keríti hatalmába a testemet
Lényegében nagyon gyorsan, de egy tehervonat erejével ment át rajtam a koronavírus. Utólag visszatekintve kicsit olyan, mintha az egész egy gyorsított felvétel lett volna, mint egy rossz film, kisebb szünetekkel megbolondítva. Jött egy tünet, lenyomott a földig, aztán a becsapós szünet, majd egy újabb tünet… Tulajdonképpen egyik sem tudott igazán elmélyülni, és ahogy teltek a napok, úgy lettek egyre gyengébbek az új tünetek is.
Mindenesetre el tudom képzelni, hogy mennyire legyengíti a vírus azokat, akik kevésbé erős immunrendszerrel, egészségügyi állapottal, vagy oltatlanul esnek át a fertőzésen. Ehhez hasonlót még én sem éltem át sosem. Eléggé meglepő volt számomra, főleg annak fényében, hogy tényleg már szinte nem is emlékeztem rá, milyen érzés betegnek lenni. Egyedül az vigasztal, hogy legalább erre a szezonra friss antitestekkel vérteztem fel magamat…