Barátnőm férje – nevezzük Zolinak – egészen 2020 tavaszáig azt hitte, sokat segít a gyerekek körül és házasságában többnyire felesben oszlanak meg a terhek. Heti minimum 50 órát töltött munkahelyén, de esténként szeretett a gyerekeivel foglalkozni, hétvégén pedig besegített a házimunkába. Aztán jött a home office időszak és Zoli megvilágosodott.
Értékes munkák
Nagybátyám az egyik családi videócsetben őszinte áhítattal beszélt feleségéről, aki mindig kijött a konyhapénzből. Most pedig, hogy csak ő jár vásárolni, rádöbbent, hogy milyen drága az élelmiszer. (És mennyi idő és energia elmegy a vásárlással akkor is, ha ő kocsival, „nagy tételben” végzi.)
A gyerekekkel való állandó foglalkozás pedig minden ismerős apukát a végletekig lefárasztott, ezt szinte mindegyikük megemlítette. Zoli azt mondja, hálás azért, hogy így alakult az élete, mert ez kellett ahhoz, hogy rájöjjön, sokkal jobb apává és férjjé kell válnia.
„Mint oly’ sokan, én is elkezdtem kenyeret sütni. Ezt a mai napig nem hagytam abba, ezért pékárut már nem veszünk, én csinálom. Büszke vagyok arra, hogy már engem is ismernek a tanárok, mert részt vettem online szülői értekezleteken. A házimunkában is besegítek minden nap, nem csak hétvégén. De a legfontosabb az, hogy sokkal jobban megismertem a gyerekeimet. Már nemcsak anyát hívják, ha akarnak valamit, hanem én is „teljes értékű szülővé váltam.”
A home office nemcsak megmutatta a férfiaknak, mennyivel többet tesz egy nő, mint ők, Arra is remek alkalom volt, hogy bensőségesebb kapcsolatot alakítsanak ki a gyerekeikkel, hiszen többet foglalkoztak, játszottak és beszélgettek velük. Reméljük, hogy sokan követik Zoli példáját, aki elintézte, hogy továbbra is otthonról dolgozhasson, hogy családjának ezentúl is ilyen szerves része legyen.