A gyepotthonok menedékként szolgáltak, az életben maradás volt a cél
Mindent összevetve meglepő, hogy Izland telepesei egyáltalán életben maradtak. Az, hogy mégis túléltek itt, egy tényezőnek tulajdonítható: a torfbæirnek (gyepházaknak), amelyeket az első északi telepesek idejétől kezdve egészen a 20. század végéig használtak menedékként.
Ezek a házak alapvetően fakeretre épültek, valamint gyepből (fűből és a talajból kivágott, legfeljebb 1 méter vastagságú tömbökből). Ezt egy alapréteg kőzetre helyezték, a falak és a tetőzet kialakításához tömörítették. Ma is megtalálhatók szerte az országban, a tájból kiemelkedve, mint a sátrak. Különösen sok ilyen házikót láthatnak a kirándulók Glaumbærnél északnyugaton, Laufásnál északon és Keldurnál délen.
„Nem volt semmi másunk” – mondja mosolyogva a BBC újságírójának Sigridur Sigurdadottir tőzegház-szakért. „A gyep volt minden, ami őseink és a pusztulás között állt! A telepesek is ezt ismerték: olyan helyekről jöttek, ahol már megszokták, hogy ebből az anyagból építsenek.” Olvass még a témában
Így tettem végre stresszmentessé a nyaralás előtti bepakolást
Lassan sétálók, boltban tévelygők: tényleg olyan türelmetlenek lettünk, hogy mindenkit gyűlölünk, akitől nem tudunk haladni?
Mintha mindenki hajszálnyira lenne a robbanástól – Hogyan kezeljük a mindennapi feszültséget és agressziót?
Nincs bajom a Halloweennel, de az otthonomba nem engedem be – és erre több okom is van
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
