Izland magányos lávamezőivel, meredek emelkedőivel és sziklákkal borított síkságaival Európa egyik legkopárabb országa. A Föld vulkanikusan egyik legaktívabb helye nem tűnik éppen vonzó célnak a letelepedők számára. Azonban a mai napig egészen különleges házak is találhatóak az országban.
Izland benépesítése még a megrögzött északiak számára is nehéz volt a Kr. u. 9. században. Az év nagy részében fagypont alatti hőmérséklet és vastag hótakaró uralkodott még az alacsonyabban fekvő területeken is. A túlnyomórészt sziklás ország soha nem adott olyan termékeny földet, mint más európai nemzetek: a mai napig mindössze egyötöde megművelhető.
Amikor az északi hajósok először észlelték a szigetet, Izland nagyjából 30%-ban volt erdős, ami az akkori Skandinávia más részeihez képest alacsony arány. Mivel a fák száma korlátozott volt, házak építéséhez nehéz volt anyagot szerezni, és ezt tovább nehezítette, hogy a sziget bazaltköveinek megmunkálása sem könnyű. Olvass még a témában
Válaszd ki, milyen filmet szeretsz nézni és tudd meg, mit árul el rólad!
Mindenki bedőlt Zendaya AI esküvői fotóinak. Hol vannak az AI által generált képek határai?
Senki sem politizál, mégis szinte mindenki elment szavazni – De akkor miért félünk kimondani, mit gondolunk?
„Engedje mindenhova és ne pofázzon vissza” Férfiak undorító kommentjei egy női robot bemutatója alatt
A gyepotthonok menedékként szolgáltak, az életben maradás volt a cél
Mindent összevetve meglepő, hogy Izland telepesei egyáltalán életben maradtak. Az, hogy mégis túléltek itt, egy tényezőnek tulajdonítható: a torfbæirnek (gyepházaknak), amelyeket az első északi telepesek idejétől kezdve egészen a 20. század végéig használtak menedékként.
Ezek a házak alapvetően fakeretre épültek, valamint gyepből (fűből és a talajból kivágott, legfeljebb 1 méter vastagságú tömbökből). Ezt egy alapréteg kőzetre helyezték, a falak és a tetőzet kialakításához tömörítették. Ma is megtalálhatók szerte az országban, a tájból kiemelkedve, mint a sátrak. Különösen sok ilyen házikót láthatnak a kirándulók Glaumbærnél északnyugaton, Laufásnál északon és Keldurnál délen.
„Nem volt semmi másunk” – mondja mosolyogva a BBC újságírójának Sigridur Sigurdadottir tőzegház-szakért. „A gyep volt minden, ami őseink és a pusztulás között állt! A telepesek is ezt ismerték: olyan helyekről jöttek, ahol már megszokták, hogy ebből az anyagból építsenek.”
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
