Bizonyára mindenki életében volt már legalább egy, ha nem több olyan munkahely, ami finoman szólva is pocsék volt. Talán éppen most is egy ilyen posványba ragadtál bele, ami napról-napra mélyebbre húz a kilátástalanság sötétjébe. Bár hazánkban a munkaerőpiac valamivel kötöttebb lehetőségeket nyújt, mint a fejlettebb Európai országokban, én amondó vagyok, hogy lehet gyöngyszemet találni a semmitmondó kavicsok halmazában, csupán a megfelelő kitartás szükséges hozzá!
Annak ellenére, hogy a magyar emberről az a köztudat terjed, miszerint képesek vagyunk mindenben a negatívumot látni, és kritizálni, ahelyett, hogy cselekednénk, én úgy érzékelem, hogy ez csak egy bizonyos szférára igaz. Méghozzá a bizalomhiányos, megrekedt, befásult emberekre, akiket túl sok csalódás ért. Sajnos a negativitás mindig könnyebb kapaszkodót nyújt, mint megkeresni a dolgok jó oldalát, hiszen az plusz energiákat igényelne az amúgy is megfogyatkozott kapacitásból.
Sokan tehát belemerülnek az önsajnálatba, és elfogadják a sorsukat, míg mások ezeket a munkahelyeket szükséges rosszként élik meg. Csakhogy, sosem fognak előre jutni, amíg minden figyelmüket és tehetségüket egy olyan helyre, főnökre vagy projektre pazarolják, ami érdemben nem ad hozzá semmit az életükhöz! Sokáig ringattam én is magamat abba a téves elméletbe, hogy vannak munkák, amiket el kell viselni, meg kell csinálni minden rosszérzésem ellenére, csak hogy előre juthassak. De nem jutottam!
Rengetegen vannak, akik egyszerűen nem mernek lépni, ugyanis félnek, hogy két szék közül a padlón koppanna a fenekük, ami valahol érthető is, ebben a mai, bizonytalan világban. Csakhogy éppen mi emberek tesszük azzá!
Honnan tudhatod tehát, hogy a jelenlegi állásod tényleg a legmegfelelőbb-e számodra? Nos, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket!
Milyen érzéssel kelsz ki az ágyból reggelente?
Nyilvánvalóan a legtökéletesebb munkahelyeken is előfordulhatnak olyan időszakok, mikor kissé feszélyezettebb a légkör a megszokottnál. Ezeket nem szabad alapul venni a mérlegelés során! Ha a munkanapokat átlagba véve, gyakrabban fordul elő, hogy pozitív érzésekkel kelünk fel, szinte várva, hogy belefoghassunk a teendőkbe, akkor nagyobb eséllyel töltjük be az ideális pozíciót, mint ellenben, mikor legszívesebben ki se kelnénk az ágyból az év 365 napján.
Kapsz elegendő megbecsülést?
Te kivitelezed a rád vonatkozó elvárásokat, sőt, gyakran még túl is teljesíted azokat, mégsem kapsz, még csak dicsérő szavakat sem? Sajnos szomorúan tapasztalom, hogy rengeteg munkahelyen, nem alkalmazzák a verbális dicséretet. Csakhogy a motiválatlan dolgozókkal a munkáltatók maguk alatt vágják a fát! Azonban a dicséretek sem mindig reális érvek a maradásra, ugyanis sok munkáltató már ráismert azok befolyásoló erejére. Meg kell tudni különböztetni az igazi elismerést és megbecsülést, ami akár verbális, akár más kompenzálásban is érkezhet, az üres és semmitmondó bókoktól.
Adnak a szavadra?
Ez valamelyest kapcsolódik az előbbi ponthoz. Egy ideális munkahelyen megbecsülik azt, ha valaki innovatív, és örömmel veszik a fejlesztési tippeket, amikkel jobbá válhat maga a vállalkozás vagy egy általuk kínált termék, szolgáltatás. Ugyanakkor sok munkáltató ezeket az ötleteket kisajátítja, és nem részesíti jutalomban azt, akitől a felvetés érkezett. Ha veled is számtalanszor fordult már elő, hogy egy javaslatodat nem vették komolyan, vagy ellenkezőleg, megfogadták, de sajátjukként abszolválták, téged teljesen kihagyva a folyamatokból, akkor bizony kizsákmányolás áldozatává váltál, és egyáltalán nem vesznek komolyan!
Látsz előrelépési lehetőségeket?
A legfontosabb pont talán mind közül, bár magában ez mit sem ér, ha közben nem szereted csinálni, ami a munkád. Ha azonban valóban rajongsz a foglalkozásodért, és örömmel végzed azt, ám megrekedtél egy bizonyos szinten, és úgy érzed, az adott munkahelyeden nincs lehetőség az előrejutásra vagy fejlődésre, érdemes lenne elgondolkodni, mit is vársz a jövődtől. Lehetséges, hogy vár rád egy betöltendő pozíció, ahol elérheted a kitűzött céljaidat, csak éppen elég bátornak kell lenned, hogy megtedd az első lépést a haladás irányába!