Rájöttem, hogy a legsikeresebb emberek a környezetemben a legmagányosabbak.
Nem egy nagy felfedezés volt. Inkább olyasmi, amit az ember apránként vesz észre, aztán egyszer csak nem tud nem észrevenni. Először egy barátnőmnél tűnt fel. Karrierje van, amit sokan irigyelnek, saját vállalkozása, rendezett élete. Amikor utoljára találkoztunk, egy ponton azt mondta: „Néha napokig nem szól hozzám emberi lény sem.” Nevetve mondta. De a nevetés mögött ott volt valami, ami nem volt vicces. Ismertem ezt a nevetést. Én is csináltam már. Aztán elkezdtem figyelni a többieket is.
A minta, amit nem akartam látni
Minél előrébb jutott valaki, minél több mindent elért, annál üresebbnek tűntek a kapcsolatai. Nem azért, mert rosszak lettek volna az emberek, hanem mert a siker lassan átalakítja a közeget, amiben valaki mozog. Az ismerősi kör megváltozik. Aki feljebb kerül, körülötte mások kerülnek feljebb, vagy épp ellenkezőleg, mások maradnak lent, és a távolság növekszik, anélkül hogy bárki akarná. Olvass még a témában
„Anyósom kiakadt, hogy már nincs hatalma a férjem felett” – amikor a férfi határt húz az anyjával kapcsolatban
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
A sötét oldalad vagy a szupererőd hatalmasabb? Derítsd ki, milyen vagy legbelül!
„Akkor döbbentem rá, hogy elvesztettem a legjobb barátomat” – Férfiak, akik megbánták, hogy elváltak
A régi barátok néha eltávolodnak, mert nehéz ugyanolyan természetesen lenni valakivel, akinek az élete látványosan máshogy alakult. Az újak pedig sokszor inkább kapcsolatnak számítanak, mint barátoknak. És valahol a kettő között ott marad egy ember, aki mindenkinek elérhető, és mégsem érzi, hogy bárkihez igazán közel van.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
