Nem is olyan rég még mindannyian szinglik voltatok, buliztatok, és megállás nélkül együtt lógtatok. Aztán egyszer csak minden megváltozott; a barátnőid szépen lassan megismerkedtek valakivel, és mára a társaságban te maradtál az egyetlen szingli. Ismerősen hangzik, igaz?
Persze ettől ők még a barátaid maradtak, de bármennyire is imádod őket, nem tudod nem észrevenni, mennyi minden megváltozott, mióta kapcsolatban élnek. Eleinte még bizonygatták, hogy a csajos programokra is rengeteg idejük marad, de aztán az élet közbeszólt.
Amikor pedig nagyritkán marad egy szabad délutánotok találkozni, te pontosan tudod, hogy ezek az összeülések sosem csak rólatok szólnak; ha nem is fizikailag, de lélekben mindannyiuk pasija, gyermeke jelen van.
Többé nem a vicces emlékekről, jövőbeli lányos programokról és pasizós sztorikról beszélgettek, hanem a kapcsolati problémáikról, vitákról, és az ő jövőbeli terveikről. Te pedig nem tehetsz mást, mint hogy meghallgatod őket, tanácsot adsz, mert tudod, hogy ezt teszik az igazi barátok.
Amikor végre találkozik a társaság, igazából sejted, hogy lesz valaki, aki nem tud majd sokáig maradni. Sőt, a többségük már bulizni sem tud elmenni veled. A kapcsolatuk érdekében kompromisszumokat kötöttek, másfajta kötelességeik vannak, és egyesek a szerelmükért még a baráti programokat is beáldozzák. Te pedig egyszerűen nem kérheted tőlük azt, hogy válasszanak inkább téged. Az élet nem így működik, és egy igaz barát sosem kérne ilyet – pedig nagyon boldog lennél, ha csak néha olyan lenne minden, mint régen.
Noha sosem panaszkodsz, mégsem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy milyen igazságtalan mindez. Hogy miért te vagy az egyetlen, akire még nem talált rá a szerelem. És bár nekik sosem kívánnál rosszat, és örülsz a boldogságuknak, igazán annak örülnél, ha te is közéjük tartozhatnál.
A hétköznapjaid során jól érzed magad, dolgozol, lekötnek a hobbijaid, de az ilyen barátnős találkozók azok, amik mindig ráébresztenek arra, milyen rossz egyedül lenni. Nem azért, mert a szingliség önmagában olyan borzalmas, hanem azért, mert amikor a többiek már foglaltak, az egyedüllétnek egy egészen új típusát ismered meg: azt érzed, hogy mindenki más éli az életét, míg te nem haladsz egyről a kettőre.
Hagyod, hogy a szomorúságod vegye át az irányítást, és elveszítsd a barátaidat, vagy pedig elfogadod a helyzetet, és megértő leszel. Utóbbi az, ami segíteni fog rádöbbenni valami egészen fontosra. Hogy bár a legjobb barátnőid mindig ott lesznek veled, te az életedben most egy olyan szakasznál jársz, ahol mások kísérnek végig. Már nem a régi társaságoddal jársz bulizni, nem nekik meséled el a pasizós sztorikat először, de ez így van jól.
Mert vannak olyan időszakok, amikor egy kicsit egyedül kell maradnunk, hogy végre megértsük, mire is van szükségünk igazán az életben.
Képek forrása: pexels.com