Amikor végre találkozik a társaság, igazából sejted, hogy lesz valaki, aki nem tud majd sokáig maradni. Sőt, a többségük már bulizni sem tud elmenni veled. A kapcsolatuk érdekében kompromisszumokat kötöttek, másfajta kötelességeik vannak, és egyesek a szerelmükért még a baráti programokat is beáldozzák. Te pedig egyszerűen nem kérheted tőlük azt, hogy válasszanak inkább téged. Az élet nem így működik, és egy igaz barát sosem kérne ilyet – pedig nagyon boldog lennél, ha csak néha olyan lenne minden, mint régen.
Noha sosem panaszkodsz, mégsem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy milyen igazságtalan mindez. Hogy miért te vagy az egyetlen, akire még nem talált rá a szerelem. És bár nekik sosem kívánnál rosszat, és örülsz a boldogságuknak, igazán annak örülnél, ha te is közéjük tartozhatnál.
A hétköznapjaid során jól érzed magad, dolgozol, lekötnek a hobbijaid, de az ilyen barátnős találkozók azok, amik mindig ráébresztenek arra, milyen rossz egyedül lenni. Nem azért, mert a szingliség önmagában olyan borzalmas, hanem azért, mert amikor a többiek már foglaltak, az egyedüllétnek egy egészen új típusát ismered meg: azt érzed, hogy mindenki más éli az életét, míg te nem haladsz egyről a kettőre. Olvass még a témában
Igen, egyedüli szinglinek lenni egy olyan társaságban, ahol mindenki más szerelmes, az egyáltalán nem egyszerű. Könnyen a depresszióba zuhanhatsz, ha nem figyelsz eléggé; sőt, valószínűleg elkövetkezik az a pont, amikor nem tudod magadban tartani, mennyire zavar, hogy többé nem érnek rá veled találkozni. Ez az a pont, ahol döntened kell.
