Türelmetlen pénztáros
„Amikor új albérletbe költöztünk, elkezdtem járni egy kis élelmiszerboltba, amit többnyire csak a környékbeliek látogattak. Én amúgy is mindenhol köszönni szoktam, de itt, ahol legalábbis látásból már az összes boltost ismerem, még fontosabbnak éreztem. Az egyik pénztárossal azonban nem jutottam dűlőre, hiába üdvözöltem minden alkalommal mosolyogva, soha rám sem nézett, és vissza se köszönt. Egy alkalommal egy idős néni vásárolt előttem, láthatóan nehezen mozgott, óvatosan és lassan pakolgatta az árut. Ez szemmel láthatóan bosszantotta a pénztárost, forgatta a szemét, és türelmetlenül, bántó hangon kérdezgette, hogy hány darab a zsemle és hasonlók. A néni szabadkozott, látszott rajta, hogy egyre kellemetlenebbül érzi magát. Amikor az eladó hangosan sóhajtozni majd káromkodni (!!) kezdett, amiért nem tudta elsőre leolvasni a paradicsomra ragasztott vonalkódot, már nem bírtam tovább. Megkérdeztem tőle, hogy ugye nem gondolja, hogy a néni hibája, hogy a paradicsom gömbölyű. Nem vagyok az a ‘tiszteletet az időseknek’ típus, mert a tisztelet szerintem nem a kor miatt jár ki, de azt hiszem, egyszer mind megöregszünk. Az a legkevesebb, hogy egy kis türelemmel és előzékenységgel vagyunk azok felé, akik nehezebben teljesítik a mindennapi feladataikat.”
– (Bori, 23)
