Lekezelő ügyintéző
„Amikor lejárt a lakás vízórája, és hitelesíteni kellett, a papírhalomban volt egy, amit a közös képviselőnek kellett kitöltenie. Ezt le is adtam neki, de később kiderült, hogy valamit elnézett, ami nekem felesleges köröket, plusz időt és utánajárást okozott. Ekkor még nem haragudtam, azt gondoltam, mindenki hibázik. Bementem az irodába, elmagyaráztam, mi történt, vittem egy másik papírt, és kértem, hogy töltse ki megfelelően. Ő viszont nem értette, hogy mi a probléma, és odahívta egy kollégáját, hogy együtt fejtsék meg a dolgot. Miközben a kollégájával beszélt, az orrom előtt, folyamatosan úgy hivatkozott rám, hogy a ‘kishölgy’. A ‘kishölgy szerint’, a ‘kishölgy állítja’, ‘hiába mondom a kishölgynek’. A kishölgy persze alapvetően nem egy csúnya szó, de ebben a szituációban egyértelműen lekezelően használta, mintha azt próbálná éreztetni, hogy én nem tudok semmit, mert fiatal vagyok. Egy idő után besokalltam, mondtam, hogy így és így hívnak, és egyébként tőlem kapja a fizetését. Láttam rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, de nekem sem tetszett a stílusa.”
– (Kata, 28)
