Amikor magányos voltam, mindig valami hiányzott
Figyelem, kapcsolat, visszajelzés, érintés, beszélgetés. Amikor viszont megtanultam egyedül lenni, ezek a dolgok nem tűntek el az életemből, csak nem váltak állandó függőséggé.
Elkezdtem észrevenni, mennyi mindent szeretek csinálni mások nélkül is. Sétálni úgy, hogy nem kell beszélgetnem. Főzni úgy, hogy nem közben zajlik egy párhuzamos élet. Olvasni úgy, hogy nem szakítják meg a gondolataimat. Vagy csak ülni a lakásban, és nem azonnal elindítani valamit háttérzajnak.
Kezdtem megtanulni azt is, hogy a saját társaságom nem egy „pótlék”. Olvass még a témában
És ezzel együtt lassan csökkent az a fajta belső feszültség is, ami korábban mindig ott volt: hogy vajon elég vagyok-e így. Elég érdekes, elég szerethető, elég társaságban tölthető.
Ez a változás felszabadító, de ami talán ennél is fontosabb, az az, hogy megtanított arra, hogy a kapcsolataimat se hiányból építsem.
Nem azért vagyok valakivel, mert nem tudok egyedül lenni. Hanem azért, mert vele lenni is jó. Ez egy egészen más minőség.
És furcsa módon az egyedüllét megtanulása végül nem eltávolított másoktól, hanem közelebb vitt hozzájuk. Mert már nem kapaszkodom, nem töltök be űrt, hanem kapcsolódok.
És közben tudom, hogy akkor is rendben vagyok, amikor éppen egyedül vagyok otthon egy csendes estén.
Következő cikkünkA nagy gyümölcsrangsor: Íme a legmagasabb és legalacsonyabb cukortartalmú falatokHa egészséges életmódra törekszel, valószínűleg te is gyakran iktatsz be gyümölcsöket az étrendedbe. De vajon tudod-e, melyek azok, amelyek magas cukortartalmukkal hirtelen inzulinszint-emelkedést okozhatnak? A görögdinnye igazi nyári kedvenc, lédús és frissítő gyümölcs. Azonban ami a cukortartalmat illeti, kicsit óvatosabbnak…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
