Véleménycikk: Schuszter Borka
Sokkal inkább egy lassú, néha kellemetlen, néha felszabadító folyamat volt, ami a húszas éveimben még inkább menekülésnek tűnt, mint választásnak. Akkor az egyedüllét valahogy mindig átmeneti állapot volt. Valami, ami vagy megelőz egy kapcsolatot, egy barátokkal töltött estét, vagy követ egy szakítást. Soha nem egy önálló minőség.
És főleg: soha nem olyan valami, amit igazán el akartam volna viselni.
A húszas éveimben az egyedüllétnek volt egy furcsa súlya. Ha péntek este otthon maradtam, abban volt egy kis magyarázkodás a saját fejemben is. Ha nem volt programom, az nem pihenés volt, hanem hiány. Olvass még a témában
Ha nem volt mellettem valaki, akkor az automatikusan kérdéseket indított el bennem: miért nincs, mikor lesz, mit csinálok rosszul.
Valahol a harmincas éveim kezdetén kezdett mindez átrendeződni bennem, de persze nem csak úgy varázsütésre, hanem tudatos munka eredményeként.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
