Biztosan te is tapasztaltad már, hogy az első közös nyaralás a szerelmeddel nagyon izgalmas és romantikus, és általában még jobban elmélyíti a kapcsolatotokat. De még ha nem is alakul tökéletesen az a néhány nap, akkor is fontos mérföldkő az életetekben.
Egyszer csak ott voltunk együtt, kettesben…
Anikó és Gábor nyár elején egy közös barátjuk esküvőjén ismerkedett meg. Igazság szerint mindketten csak könnyű flörtre vágytak, élvezni akarták végre a szabadságukat, hiszen mindketten egy már régóta haldokló viszonyból szálltak ki pár hónappal korábban.
Amikor a fent említett közös barátok meghívták őket az esküvői fotónézegetésre, ismét kettesben távoztak. Ekkor már kezdték sejteni, hogy talán több lesz ez a viszony, mint egy nyári lamúr. Szenvedélyesen és boldogan telt a nyaruk, de külön mentek vakációzni júliusban, egyrészt mert előre lefoglalt útjuk volt, másrészt túlzásnak találták, hogy pár hetes ismeretség után már együtt is nyaraljanak. De ekkor vált csak még biztosabbá, hogy nehezen bírnak egymás nélkül akár pár napot is.
Az augusztus 20-i hosszú hétvége előtt Gábornak el kellett utaznia egy konferenciára Londonba, és meg akarta hosszabbítani az utazást pár nappal, de ehhez sem volt kedve egyedül. Megkérte Anikót, hogy vigye ki a reptérre, és amikor elbúcsúztak, a kezébe nyomott egy repülőjegyet pár nappal későbbre, hogy a lány utána mehessen.
Négy hihetetlenül romantikus napot töltöttek együtt. Sokkal többet megtudhattak így egymásról, a másik szokásairól, és azóta egy éjszakát sem töltöttek külön…
Anikó utólag úgy látja, ez a nagyvonalú ajándék pár hét járás után akár rosszul is elsülhetett volna, de mivel az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltak, nem történt így. Gábor pedig egyszerűen úgy emlékszik, biztos volt benne már az esküvős megismerkedésük alkalmával is, hogy Anikóval még lesz folytatás, és így miért ne ugorhattak volna fejest az egészbe?!
Kiszakadva a hétköznapi rutinból
Viki és Szilárd már évek óta ismerték egymást, nyaranta egymás melletti éttermekben dolgoztak Balatonon, aztán mindketten Budapestre költöztek. A sok közös ismerős miatt már itt is gyakran találkoztak. Nagyon jóban lettek, de a tíz év korkülönbség miatt Szilárd nem próbált közelebb kerülni Vikihez. Pár évvel később aztán ez mégis sikerült, egy rövid se veled, se nélküled szakasz után pedig össze is költöztek.
Teljesen más ritmusban éltek, Szilárd például már nem szerette az éjszakázást, és Viki barátnőivel sem jött ki túl jól. Két év együttélés után végre elmentek egy hónapra Thaiföldre telelni, hiszen mindketten régen vágytak már oda, és minden összejött, hogy megvalósítsák ezt a tervüket.
Egy hét után azonban teljesen kikészültek egymástól, minden apróságon összekaptak.
Vitatkoztak azon, mikor menjenek strandolni, mit vacsorázzanak, elmenjenek-e este koktélozni a szomszéd brit párral vagy sem, megnézzék-e a környéket, vagy csak lógassák a lábukat a parton stb. Ha nem lett volna már kifizetve a visszafelé szóló repülőjegyük, Viki biztosan hamarabb hazajött volna. Így ugyan együtt utaztak haza, de a lány még másnap elköltözött. Belátták, hogy a hétköznapi rutinban nem tűnt fel nekik, mennyire különbözőek, más okoz örömöt nekik, és így sajnos nincs közös jövőjük.
Éjjel, a vonaton változott meg minden
„Álomnyaralás, szerelem, tengerpart, barátok, szülinap” – minden tökéletes volt, ahogy Eszter emlékszik első hosszabb nyaralására Erikkel. Sokáig, majdnem fél évig szervezték a spanyolországi nyaralást a barátainkkal.
Egy olyan körutazást állítottak össze, ami mindenkinek ideális, a srácokkal még focimeccsre is eljutottak Madridban. Egy párnapos barcelonai kitérő is tervben volt, de sajnos addigra az egyik párnak alig maradt pénze, így gyorsan életbe lépett a B-tervként Sevilla, mert ott ingyen szállásuk volt a haveroknál.
„Nagyon régi vágyam volt, hogy eljussak oda. Éjszakai vonattal mentünk, kétágyas kabinban voltunk, ami nem éppen ideális szerelmespároknak, mert egymás felett van a két ágy. Emiatt egész éjjel ébren maradtunk. Hajnalban, amikor együtt néztük a napfelkeltét a vonat ablakából, Erik megkérte a kezemet. Ez volt életem legjobb utazása, egészen mostanáig, mert épp a nászutunkat tervezzük…”