A dicséret számodra nem valódi
És amikor megdicsér valaki, te egy percig sem vagy hajlandó hinni a kedves szavaknak. Csak megrázod a fejed, és megpróbálod tagadni, mintha bűnt követnének el azzal, hogy észreveszik a (szerinted nem létező) szépségeidet. Rögtön felhívod a figyelmet a hibáidra, és titkon még az is megfordul a fejedben, hogy talán csak meg akartak sérteni téged. Hogy a dicséret mögött egy burkolt beszólás rejlik.
Ezért aztán, amikor valaki megpróbál ismerkedni veled, te rögtön hátsó szándékot gyanítasz a közeledés mögött.
Azt hiszed, hogy csak szórakozik veled, esetleg ki akar használni, hiszen hogy is akarhatna tőled bármi komolyat, amikor ennyi hibád van? Ezért mindenkinek hátat fordítasz, és nem adsz esélyt magadnak egy boldog kapcsolatra. Olvass még a témában
Amikor elérkezik a lefekvés ideje, te még egyszer végiggondolod a napod. A szavakat, amiket nem mondtál ki. A kínos pillanatokat (amik leginkább csak a te fejedben voltak azok). Hogy elpirultál, vagy idegesen nevettél, esetleg az elhangzott mondat után mindenki egy kis időre csöndben maradt.
Úgy kínzod saját magad, hogy nem is veszed észre, és ez napról napra megismétlődik.
Pedig hidd el, senki sem különb nálad. Mindenki megküzd ugyanezekkel a dolgokkal; a különbség, hogy ők nem hagyják, hogy az egész életüket befolyásolja az önkritika!
